Bő egy hónap múlva, május 4-én lesz harminc éve, hogy Tito elvtárs-marsall távozott az élők sorából. A titosztalgia ma is él és virul mindegyik ex-YU köztársaságban, ugyanakkor sorra jelentek meg a róla szóló kötetek, amelyek már korántsem oly pozitív fényben mutatják be őt a felszínre kerülő történelmi tények tükrében, mint ahogyan akkor, harminc éve az elsiratók magasztalták az Öreget.
Akkoriban a vajdasági magyar média is hódolattal búcsúzott az elnöktől, abban a világban másképp nem is lehetett cselekedni. Csak időközben elmúlt három évtized, s azok, akik egykor zokogtak, sírtak, szavaltak, talán még ruhájukat is megtépték, ma is a vajdasági magyar politika, kultúra és nem utolsósorban a média „nagyjai”. Tessék csak fellapozni ama májusi újságokat, a Magyar Szót, a Képes Ifit, a 7 Napot, a Dolgozókat... De belekukkanthatnak a Híd és az Új Symposion Tito-számaiba is – megannyi agitpropos versen szórakozhatunk.
Ám nem is az a probléma, hogy a jeles vajdasági magyarok Titót éltették halálában – éltette a fél, ha nem is az egész világ. Meglehet, íróink, újságíróink közt többen hallottak a '44-es vérbosszúról, maguk is elszenvedték a rezsim egyik-másik ütését, de inkább hallgattak, és olyan búcsúszövegeket rittyentettek, hogy ma olvasva ezeket felfordul az ember gyomra.
És innen nézve nem is az a gond, hogy akkor mit gondoltak-írtak. Hanem hogy minderre hogyan (nem) emlékeznek vissza. A kollektív amnézia uralkodik itt 1990 óta, csak hát a sárguló újságpapírról még mindig leolvashatók a cikkek, a versek, a tanulmányok. De ma senki sem emlékszik vissza úgy ama időkre, hogy hát igen, titóista voltam, ezért és ezért... Nem, mintha semmi sem történt volna. És ez akkor valódi és mai probléma, ha ma ugyanők akarják megmondani, hogyan is kellene újságírni, politizálni, kultúrát és oktatást szervezni. Az életrajzukat viszont úgy kozmetikázzák, mintha Tito halálakor ők éppen ellenzékiként, disszidensként Tito péterváradi tömlöcében raboskodtak volna, silány börtönkoszton – a valóságban meg indultak az Adriára nyaralni.
Ahogyan Tito alatt senki nem mert 1944-re emlékezni, csak a felszabadítós-petőfibrigádos verzióra, addig ma nem akar senki arra visszatekinteni, mit s hogyan tettek Tito idejében. S noha a felejtés gyakran hasznos, sőt, ildomos, ez a nagy hallgatás mégiscsak feltűnő. Hát íme, itt a kiváló apropó, hogy Tito halálának harmincadik évfordulóján megszülessenek a memoár-darabok – mikor, ha nem most? Persze meglehet, egyesek nagyon is szégyellik egykori eltévelyedésüket, de szó sincs arról, hogy most kellene felettük pálcát törni – az ilyesmit nem kell büntetni, de talán az sem megengedhető, hogy mindezt homály fedje, s továbbra is azok hegedüljenek a fülünkbe, akik egykor oly falsul tanultak meg játszani.
Az olvasó joggal kérdezi, miért beszélek általában, miért nem mondok konkrét neveket – újságírókét, írókét, értelmiségiekét... Részben terjedelmi okokból – a lista oly hosszú lenne, hogy meghaladná e cikk kereteit. Másfelől el kell ismerni, hogy aki abba a korba született bele, nem ízlelhette meg a választás teljes szabadságát. Ugyan nem volt kötelező Titót éltetni, de mégis jobban járt az, aki megtette, hiszen ezt várta el tőle a Párt.
S most talán azok járnának jobban, akik emlékeznének. Legalább felszabadulnának, és akkor az is hitelesebben hangzana a szájukból, amit ma mondanak erről a világról.
Egy ide tartozó adat :
http://www.magyarszo.rs/fex.page:2010-12-13_Ne_riasszanak_el_koholt_vadak.xhtml
*A legfontosabb üzenete az volt ennek a tanácskozásnak, hogy követelni kell az áldozatok rehabilitálását. Nem a hozzátartozó feladata bizonyítani az áldozat ártatlanságát, hanem a bíróságé, az eljárás ingyenes, a levéltári adatok kérelem alapján mindenki számára hozzáférhetőek. És nem kell visszariadni az áldozatokról feljegyzett vádak miatt – a bizonyítási eljárás során úgyis kiderül, hogy ezek koholt vádak.*
Bocsánat, hogy beleszólok, a vitának nem mondható hőbörgésbe, de átolvasva az eddigi véleményeket, nem vettem észre, hogy a -balogistvan01-től bár ki is követelt volna bármit.
Akitől elvárva volt, hogy bizonyítson az csak is arra volt érthető, akik állítottak dolgokat, de munkahelyükből kifolyólag hozzáférhettek a titkos adatokhoz. A tudtommal az akkori titkosítás határideje már lejárt, és az akkori adatok nyilvánosságra hozásának már nincsen jogi akadálya ... mer már a volt Jugoszlávia se nincsen, és a volt Szerbia-Crnagóra is hozott egy olyan törvényt, mely szerint semmisnek mondott ki minden elavult tőrvényt.
Tehát, elég kétes, miért nincsenek a meglévő dokumentumok nyilvánosságra hozva, ha már meg vannak engedve a történelmi kutatások e tereken is.
balogh istván
Meglepetéssel látom az "anon"-t, ami az anonimus rövidítése lenne, más jelentését nem tudom. Hát én ezt nem írtam szövegem alá. Miért is tettem volna?
Önkontrollom van, még mindig, így semmi csúfat, dehonesztálót nem is írok. Ám megint és újfent csak kijelentem, aki szándékkal követel magánembertől írásos bizonyítékot a 44-es vérengzésekről, az tudatlan vagy provokátor. A tudatlanoktól ismételten elnézést kérek, hiszen nem tudják, mit cselekednek.
Tisztelettel!
A#299-az e.i. *balogh istván*nak szólt, aki a végén már *Anon *ként írta alá véleményét.
Akkor most ön *Anon* nak méltassuk ezentúl ?
Az ki nem AKAR SENKIT SE SÉRTEGETNI, AZ vagy rendelkezik önkontrollal, vagy jó a természete, és akkor megmaradhat a becsülete is. Én nem ítélem el önt mint embert ezért, de mint volt tanárt ( gyerek nevelőt ) már sokkalta kevésbé becsülöm
mora, igen a jövőről kell beszélni. A múlt feldolgozása pedig a jövő alapja, Pont ezért nem hagyták hogy a magyarság feldolgozza a történteket. A zsidóság a holokauszt után államot kapott és mégse tudta földolgozni a történteket. Hogy tudta volna földolgozni valaki a csaldtagja elvesztését ha nem szabadott róla beszélni és nem volt sír ahova ki lehetett volna menni? A jövő a rehabilitálás kell hogy legyen. Ma mindenkinek joga van megemlékzni de még mindig nincs jogunk emléket állítani az áldozatainknak. Azoknak a magyaroknak akik utódai ma nincsenek köztünk, mert megölték őket.
balogh istván
Nem kell b. istvánozni! Én a nevem teljes vállalása mellett írtam, amit írtam. Állok is mögé. És ma már nem is az a kérdés, volt-e magyarellenes véres megnyilvánulás 44-ben, henem az, ki rendelte el, minek kapcsán, és ki a felelős, ki volt a végrehajtó?
Magyarország kiszolgátatta Titonak a föllelhető és általa megnevezett bűnösöket. Szándékkal nem írom, hogy háborús bűnösöket, mert Szombathelyi tábornok, egykori hadügyminiszter soha nem volt a háborús bűnösök nemzetközi listáján. Pedig ő volt a hadügyminiszter 1941-42-ben. De mégis, Titoék szerint mint legfelelősebbet, fölakasztották Újvidéken 1946-ban, nyilvánosan. Viszont ő kezdeményezte Feketehalmí-Czeizler és társai, az újvidéki vérengzések kitalálói és végrehajtói törvény elé citálását, amely marasztaló ítélettel is végződött 1943-ban. Ő az ítéletvégrehajtás elől Németországba szökött. Feketehalmy is újvidéki bitón végezte 1946-ban. Horthyt is követelte Tito, de őt az amerikaiak nem adták ki, mondván, nem követett el háborús bűntettet!
És nem csak a Hideg napok filmről van ám szó, mert nem az volt a legfontosabb magyar vallomás, hanem a követelt bűnösök kényre-kedvre való kiszolgáltatása! Fontos momentum a film is, mert a köznép sokmindent megtudott végre az eltörölhetetlen bűnről, de mi, vajdasági magyarok, miért nem szólhatunk 1944 őszéről a Vajdaságban? Én vagyok tán az oka annak, hogy nem hozhatom nyilvánosságra a föllelhető, máig is hét pecsét alatt őrzött adatokat? Ki rakta rájuk a hét pecsétet, és ugyan miért?
Arról, amit 1966 tavaszán véletlenül láthattam az Vajdasági Levéltár letitkosított részlegében, és megírtam említett tárcámban, a napokban már levéltári részről is hivatalosan szó esett. Hála Istennek! Valami mégis elkezdődik!
És nem sértegetni akarok senkit, de, aki azt követeli tőlem, hogy én hozzam nyilvánosságra az államilag hétpecsétes titkot, az vagy nem érti a dolgokat, vagy keményen provokátor. Más lehetőség nincs. Ha az engem kritizáló nem ért a fölemlített témához, akkor ne szóljon hozzá! Viszont akkor elnézést kérek a provokátor megnevezésért! Ez a legalapvetőbb, amit megtehetek, és meg is teszem tiszta szívvel!
Tisztelettel!
Anon
Ezt a témát már egyszer kiveséztük.Én a 60*-ik voltam elöször. Saját névvel.B.István most sorakozik csak.Abban téved hogy vonalka nem vállalja ezt a véleményt saját néven is.Nem provokátor.Ön szerint nem kell megválaszolni az általa feltett kérdéseket. Ha Önnek valami nem tettszik vagy nem megy a válaszadás,a vita partner ugymond "szöveg értelmezési zavarral küzd,vagy provokátor."
Nicsak ránk mosolyog a szerencse de most látom ez nem ötlevelü.......
Teljesen igaza van B. István, ám az egy fikarcnyit se nincs kizáró viszonyban az én véleményemmel, és ezért önt nem értem, milyen jogon SZEMÉLYESKEDIK és hamisan vádolt meg *provokációval*?, hiszen én is csak a valós tények NYILVÁNOSSÁGRA hozataláért szóltam, és nem csak továbbra is az érzelmek alapján. Ha nem képes a realitásra és a dokumentumok nyilvánosságra hozatalára, akkor ön se különb azoktól akik módszereit elítéli. Ezt remélem nem túl bonyolult megértenie.
Olvasd a Képes Ifjúságban:
Nem éltem sohasem a számok bűvöletében, bár vita nincs, a számok egyre fontosabb helyet töltenek be az életünkben. Üssünk csak fel egy-két újságot, telis-tele vannak számokkal. Még a szórakoztató oldalak is a számokra építenek. Figyelmünket úgy ragadják meg, hogy a jó tanácsokat is a matematika nyelvére ültetik át, pl.: hat olyan dolog, amire a tiniknek szükségük van, tíz dolog, ami nélkül nincs jó házasság, három tipp, amivel felfrissül a bőre... Még jó, hogy ugyanezek a lapok nem E330-ként emlegetik a citromsavat, ha épp káros tulajdonságait foglalják pontokba, hanem nevén nevezik. Ez azonban nem gyakorlat a gyártóknál, akik ugyan feltüntetik az adott termék össszetételét, de hogy abból közönséges emberfia semmit sem ért, az mintha senkit sem érdekelne.
Én ezúttal inkább össszeszámolnám, hogy milyen előnnyel jár ez a „nemtörődömség”. A trendeket követve úgy is fogalmazhatnék: hét ok, amiért jó, hogy nem értjük a termékismertetőt: 1. Fogalmunk sincs, mit eszünk, 2. Abban a hiszemben élünk, hogy jól bevásároltunk, 3. Nem tartunk az egészségtelen táplálkozás káros következményeitől, 4. Elképzelésünk sincs, mitől betegedtünk meg, 5. Még csak fel sem merül annak gondolata, hogy a gyártót bepereljük, 6. Nem riasztjuk a felügyelőséget, és nem utolsósorban: 7. Nem cikkezünk a gyártó kárára...
Vajdaságban: ma mérsékelten felhős idő lesz. Gyenge vagy mérsékelt északnyugati szél fúj. A hőmérséklet reggel 13 és 15, nappal 22 és 24 fok között mozog.
Az ország területén: túlnyomórészt változóan felhős idő lesz esővel, záporral, zivatarral. Gyenge vagy mérsékelt északnyugati szél fúj. A hőmérséklet reggel 11 és 17, napközben 17 és 24 fokközött alakul.
Távolabbi előrejelzés szerint: szombaton mérsékelten felhős idő várható, a hőmérséklet kissé emelkedik. A délután folyamán délnyugatról ismét megnövekszik a felhőzet, eső, zápor, zivatar előfordulása valószínű. Az éjszaka folyamán a csapadékos idő átterjed az ország többi részére is. Vasárnaptól keddig időnként esővel, záporral, zivatarral kell számolni, a hőmérséklet kissé csökken.
Európában: ma főleg a Balkán- és az Appennini-félszigeten, valamint a kontinens keleti részein lesz helyenként felhős, esős időjárás, záporok is előfordulhatnak. A kontinens többi részében túlnyomórészt napos időjárásra számíthatnak. A maximális nappali hőmérséklet tekintetében a leghűvösebb főváros Moszkva lesz 17, míg a legmelegebb Madrid 31 Celsius-fokkal.
1810
Az Argentín köztársaság függetlenségi forradalmának évfordulója.
2008
Nemzetközi Gyermeknap.
1739
Orbán napját ünneplik, akit a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusaként tisztelnek. Orbán a fagyosszentek közé tartozik.
1925
Először szállított utasokat Miskolc és Lillafüred között az erdei lillafüredi kisvasút.
1931
Megszületett New Yorkban Irwin Winkler amerikai rendező, producer, író. Ismertebb filmjei: A lovakat lelövik, ugye?; Most már elég!; Az élet háza; A hálózat csapdájában; Feketelistán; Nickelodeon; Rocky; Double Trouble.
1939
Megszületett Ian McKellen Golden Globe díjas angol színész. Ismertebb filmjei: A Gyűrűk Ura trilógia - Gandalf; III. Richard - forgatókönyvíró, executive producer, Golden Globe díj (1996) - Legjobb színész - drámai kategória; X-Men 1-2.; Gods and Monsters; Stephen King: Az eminens; És a zenekar tovább játszik...; Az utolsó akcióhős.
1946
A Jordán hassimita királyság nemzeti ünnepe.
1963
Afrika napja.
1020
Megszületett Szent VII. Gergely, korában nem túl népszerű pápa.
1802
Megszületett Fjodor Fjodorovics Brandt, német nevén Johann Friedrich Brandt, németországi születésű, oroszországban élt zoológus.
Esküvőbe „csöppent” tíz métert zuhanva egy házasságkötő terem padlásáról egy férfi Németországban és épp a menyasszony lába előtt terült el, aki sokkot kapott.
Az eset Unterfrankenben történt, a padlás padlózata nem bírta el a 20 éves Stephan Pfeifert, aki részegen ment fel, mert szerette volna kialudni mámorát egy csendes zugban. A férfi esését valamelyest felfogta egy balkonkorlát, így megúszta a zuhanást csípő- és bordatörésekkel.
A menyasszony, Anett Friedmann is szerencsés, mert ha kicsit előrébb áll, a férfi a halálát is okozhatta volna, így csak a hangulatot csapta agyon – adta hírül az austriantimes.at című osztrák hírhonlap.
.gif)
