Ellentétes párosítás: Trenk, avagy a VAD báró BÉKÉScsabán

Milyen darab a Trenk, avagy a vad báró? Miért vad a címszereplő?

A darab egy zenés, abszurd vígjáték. Franz von der Trenck báróról, a pandúrok ezredeséről szól a darab, akit Mária Terézia ideje alatt halálra ítéltek a szerb és horvát katonákból álló szabadcsapatai által elkövetett gaztettekért, és akinek az uralkodónő az akasztófánál megkegyelmezett, ezáltal a kettejük viszonyáról szóló szaftos pletykákra adva okot. Egyes történelmi adatok szerint az ezredes is részt vett azokban a mészárlásokban, amelyekben asszonyokat és gyerekeket öltek halomra, mások szerint nem is tudhatott arról, amit az alárendeltjei elkövettek. A mű ez utóbbi feltevésen alapul, és azon, hogy ennek következtében ártatlanul akarják kivégezni. Ez volt a darab magyar nyelvű ősbemutatója, mert a Pécsi Horvát Színház játszotta már ugyan, de horvátul. Magyarra nemrég fordították le, véleményem szerint nem mindig pontosan. Miután elolvastam a szöveget, az agyamba sokszor bevillant az adott mondat szerbül. Így aztán szinte a felét újra kellett fordítani.

Milyen az előadás iránti érdeklődés?

A bemutató február 26-án volt, és azóta egyfolytában játsszuk, van olyan nap, hogy kettő is lemegy belőle. Így tartunk most a huszonkettedik lejátszott előadásnál. A békéscsabai Jókai Színháznak nagy a közönsége, sokszor naponta három előadást is játszanak. A Trenk, avagy a vad báró nagyszínpadi előadás, és eddig mindig teltház volt. Kezdetben a közönség egy kicsit idegenkedett a formájától, hiszen az ottani nézők meglehetősen konzervatívak. Ha fiatalabb közönségünk van, nagyon jó az előadás, hisz sokat nevetnek, de olyan közönség is van, amely a legnagyobb poénok után is csöndben ül. Ilyenkor az első percek után már egymásnak játszunk. Ott is, mint itthon, a tudásom legjavát nyújtom, azt gondolom, a többi szereplőhöz hasonlóan mindent megteszek a darab sikeréért.

Ezt fel lehet fogni egyfajta ars poeticaként is?

Tulajdonképp, igen. Bármilyen szerepet is formálj, a lelkedből kell, hogy merítsél. Nem ragaszkodom szorosan irányzatokhoz, mint például a Sztanyiszlavszkij-, Grotowszki-iskola vagy mozgásszínház, hiszen színészként az a feladatod, hogy a testeddel és a lelkeddel oldd meg, hogy az, amit csinálsz, egyedi dolog legyen, ne legyen hamis. Szeretném elérni azt, hogy az egyik szerepem se hasonlítson a másikhoz, de ne legyenek a jelzések erőltetettek. Minden ember és minden érzelem más. És minden érzelemnek száz és száz árnyalata van. Csak épp valamelyik felülkerekedik hosszabb távra, valamelyik örökre, és valamelyik soha nem jön ki. Ha nekem megadatott az a tehetség, hogy tudjak turkálni ezek között, előhozni egyet és azzal játszadozni, akkor én ezt ki is használom. A bőrömből kibújni nem tudok, de az önmagam szabta határokon belül tudok más lenni.

Nyilván minden karakter Trenk báró erőterében mozog. Az ön által alakított Kleinbürger Hildegarda milyen viszonyban van a címszereplővel?

Kleinbürger Hildegarda egy ezredes anyja, aki Kurázsi mama-típus, harctérről harctérre követi a fiát, mert félti, óvja, hát aztán néha egy-egy sátorba is befekszik. Ennek fényében a darab értelmezhető a Brecht-darab szatírájaként is, bár tény, hogy a mai kor elé is görbe tükröt tart. Erősíti a szatirikus jelleget, hogy a korhű jelmezekhez a nők esetében aránytalanul nagy műmellek párosulnak, míg a férfiaknál az elsődleges nemi jelleg van túlhangsúlyozva. A darab végén nekünk kellett meghoznunk a döntést, hogy vajon bűnös-e a báró. A karakterem hisz az ártatlanságában, még úgy is, hogy a fiát és a szeretőjét is kivégezteti az előadásban. Ekkora hatása lehetett a bárónak a körülötte lévőkre, és Pindroch Csaba, a szerepet formáló színész ezt a hatást maximálisan át is tudja adni.

Pindroch Csabát az itteni közönség a két legismertebb filmjéből, a Kontrollból, és a Valami Amerikából ismerheti, egyikben sem komoly figurát alakított. Nehéz őt elképzelni bármilyen komoly szerepben…

Ezt a szerepet is igyekezett játékosan formálni, hiszen ő az életben is egy vidám ember. Ezért is volt nagyon jó a próbafolyamat. Nézed őt és nevetsz. Jó színész és jó kolléga, nagyon segítőkész, közvetlen, őszinte. Nagyon jó vele együtt dolgozni, és elmondhatom, hogy ő is így vélekedett rólam. Nehéz őt elképzelni, mondjuk, az Éjjeli menedékhely egyik komoly szerepében. Bár szerintem ő ott is megtalálná a játékos oldalát a szerepnek, hiszen ő egy gyermeklelkű ember.

Visszatekintve a huszonkettedik előadás után, milyen az összképe Békéscsabáról, az ottani társulatról?

Ilyen sok szeretetben még nem volt részem. Mindig jobban szerettem itthon játszani, mint Magyarországon, mert ott nem éreztem azt a melegséget, amit az ember Vajdaságban érez. Mint kiderült, ez Békéscsabára nem vonatkozik. Hihetetlenül sokat dolgoznak az ottani színészek, és közben kedvesek és vidámak tudnak maradni.

További tervei?

A Trenk után meghívásom van Aradra, Békéscsabára… Majd meglátjuk, mit hoz a holnap…