A szegény ember Brazíliája

Gunarastól 2 kilométerre van Brazília, a gunarasi helyi közösség egy kicsinyke faluja. A távoli 1924-ben szegény emberek lakták a falut, és egy helyi földesúrnál dolgoztak, mostoha körülmények között. Az emberek elhatározták, hogy a jobb sors reményében kivándorolnak Brazíliába. A földesúrnak fülébe jutottak a Brazíliáról szőtt álmok, és azért, hogy ott tartsa az embereket, földet adott nekik, s azt mondta: „Itt lesz a ti Brazíliátok!”. A kommunista időkben a vezetőségnek nem tetszett a Brazília elnevezés, mert Brazília Amerika-barát állam volt, ezért Bagremovóra változtatták a falu nevét. Erre tessék-lássék okot adott az is, hogy a faluban sok akácfa volt. Ennek ellenére 1973 óta Brazília a neve a falunak, és a helységnévtáblán is ez az elnevezés állt. Ebben az évben készült ez a Topolya–Óbecse útvonal, és a helységnévtáblát is ebben az évben kapta a falu. Napjainkban viszont valakinek jobban tetszett a régi, kommunista elnevezés, ezért a régi táblát újra cserélték, és az újon már csak Bagremovo áll. A gunarasi helyi közösség kérésére a táblát visszacserélték, így most szerbül azt írja rajta, hogy Bagremovo, magyarul pedig, hogy Brazília.

Hívják, ahogy hívják, a helybeliek száma egyre csökken, mesélte Kelemen Alfréd, a gunarasi helyi közösség brazíliai tagja. A faluban körülbelül 100-an élnek, és egyre több az elvándorló. Kelemen szerint ennek a munkanélküliség az oka. A faluban egyáltalán nincs munkalehetőség, az emberek többsége a mezőgazdaságból él. Sajnos, ez sem sokat hoz a konyhára. A faluban bolt van, de ezenkívül semmi más nincs. A nyolcvanas években épült játszóteret két éve újították fel, és a falu ekkor kapott új buszmegállót is. Sajnos, a brazíliaiak öröme nem tartott sokáig, mert valaki nagyon hamar lelopta a megálló két oldalát. Kelemen arról is beszámolt, hogy a falu négy utcáját kibetonozták, már csak egy maradt hátra. Az anyagot a gunarasi helyi közösség adta, a munkaerőt a helybeliek. A főutcán a vízvezetéket is közös munkával cserélték ki, az utcákban viszont már a helyi közösség emberei rakják le az új csöveket. A szemétkihordás is jól meg van oldva, kéthetente kijár a topolyai Komgrad Közvállalat szemeteskocsija. A faluban körülbelül tíz gyerek van, ők Gunarasra járnak óvodába és iskolába. Orvosi rendelő és posta is itt található, viszont bank csak Topolyán van. Azt már a Sóti családtól tudom meg, hogy a faluban 18 éve van vonalas telefon, és két éve szinte minden házba bevezették. A vonalat a szomszédos Mileševóról húzták ki, és a körzetszámuk 021 annak ellenére, hogy Topolyához tartoznak. Sótiék a falu egyetlen üzeméről is beszéltek, amit még a régi Jugoszlávia alatt építtetett egy zágrábi étolajgyár. A raktárépület még tavaly is működött, gabonaraktárként. Idén már valószínűleg nem fog, mert a melencei tulajdonos sokaknak adós maradt a búza árával. Sótiéknak is.

Anna, a feleség azt is elpanaszolta, hogy egy-két házat minden évben lebontanak a faluban. Nem lakik bennük senki, és tönkremennek. A munkalehetőség hiánya és a fiatalok elvándorlása miatt valószínűleg a többi házra is ez a sors vár. Talán Brazília újra élettel telne meg, ha a mezőgazdaságból rendesen meg lehetne élni, hiszen a falu nagy részének ez ad kenyeret. Ismerve a jelenlegi kormány mezőgazdasági politikáját, kicsi az esély arra, hogy kisgazdák is megéljenek. Így nem kell azon csodálkozni, hogy Brazília és a többi, hasonló falu is elnéptelenedik, a lakosság meg egyre inkább elöregszik.