10 ok (kifogás?), amiért nem járok színházba

1. Soha eszembe se jutott, hogy színházba menjek

Ön az emberek 98 százalékához tartozik. A legtöbb embernek valóban soha eszébe se jutott, hogy színházba menjen. Mondjuk falun él, művház nincs, se tánccsoport, se óvodások műsora, nemhogy vendégjáték. Valahogy a Tanyaszínház se jutott el az ön falujába. De még ha arra is vetődne, nem menne el. Ugyan mit keresne ön a színházban? Nem magának való az. Honnan tudja? Próbálja ki. Ha nem megy Mohamed a hegyhez, menjen ön a színház után. Csak annyit kell tennie, hogy feltárcsázza a Teátrum havi műsora alatt megjelent telefonszámot (persze lehet, hogy nincs telefonja, de ott a posta, vagy a szomszéd kisgyerek mobiltelefonja), lefoglalja a jegyet (jegyeket), aztán ha nincs autója, megkéri az unokáját, rábeszéli a komáját, megkörnyékezi a szimpátiáját, hogy ugyan nézzék már meg milyen is az a színház. Ha nem tetszik, legfeljebb ön továbbra is az emberiség 98 százalékához fog tartozni.

2. Messze van a művház

Ha mondjuk ön kisvárosban él, és éppen úgy hozza a sors, hogy önöknél vendégszerepel a színház, és ön mégis kihagyja, akkor ön a kisváros lakosságának 99 százalékához tartozik. Mert ha csak azért nem ment színházba, mert már nem kapott rá jegyet, akkor az már majdnem olyan, mintha színházlátogató lenne. De nem hinném, hogy egy 20 000-es lélekszámú városkában 19800 embernek ne jutott volna jegy. A legtöbben az egyes pont kategóriájába tartozó emberek, vagyis eszükbe se jut, hogy megnézzék a vendégjátékot. Persze vannak olyanok, akikre rákérdez a színházrajongó sógor : ugye, nem jöttök színházba? Ilyenkor mit tehet az a szegény 99 százalékba tartozó egyén, aki nem meri egyenesen kimondani, hogy őt soha nem érdekelte a színház? Hát hálát ad Istennek, hogy a város szélén lakik és autója sincs. Messze van a művház. Na most ha nincs szerencséje, akkor a sógor felajánlja, hogy eljön érte autóval és az illető gondolkodhat az újabb kifogáson.

De ha mindez nem ilyen bonyolult, és ön valóban szeretne színházba menni, de tényleg messze van a művház, akkor egyszerűen csak gondoljon arra, hogy hazafelé megcsodálhatja a kihalt várost, a csillagokat, feltérképezheti, hogy ki nem spórol az árammal, mert fényárban úszik az udvara... De gondolkodhat a látottakon is, az élet értelmén, azon, hogy vajon mért égett oda ma is a marhapörkölt... olyan idő ez, amit az ember csak önmagának szentelhet. Ha meg nem egyedül ment, akkor útközben egy jó nagyot lehet beszélgetni. Mikor sétált utoljára éjszaka a párjával? Na ugye. Ideális alkalom egy cseppnyi elmélyülésre.

3. Sokba kerül

Erre csak azt tudom mondani, hogy az Újvidéki Színházban már 200 dinárért előadást lehet nézni. Ennek egyetlen feltétele, hogy ne egyedül, hanem ötödmagával érkezzen az ember. Tudom, hogy sajnos van, aki ezt sem engedheti meg magának, de azért a többség még akkor sem hivatkozhat a jegyárra, ha hozzászámolja, hogy „mire előadás után még megiszunk valamit...”

4. Nem érek rá, azt se tudom hol a fejem, annyi a dolgom

Az embernek arra van ideje, amire időt szakít. Ebbe a kategóriába tartozik a „nem lehet... ki feji meg a tehenet?” Hát ki feji meg, ha lakodalomba hivatalos, vagy bálba megy? Persze elismerem, nem könnyű a jószág mellé segítséget találni, pláne olyat, aki fejni is tud. No, de ha csak az maradna otthon, akinek tehene van, akkor meglehetősen sokan tolonganának a színházban.

5. Mennék én, de rossz az idő

Nincs is ezzel semmi baj, ha csak akkor nem jön, amikor esik, vagy jégpálya az úttest. De hol marad a többi napokon? Mert ugye, aki lakásban lakik és kutyája van, azt azért kiviszi akkor is, ha esik? Na ugye-ugye. Ha az ember nagyon meg van indulva, akkor plusz-mínusz 10 fok nem számít. Persze azért az ónosesőben, hófúvásban utazásról én is mindenkit lebeszélek. Legyünk reálisak!

6. De ki vigyáz a gyerekre?

Én, mint kezdő anya, ezt a kifogást tartom a legmegbocsáthatóbbnak. Nem megyek sehova, minden időmet a gyerekeimnek szentelem. No de azért jó volna a párunkkal is kimozdulni végre, vagy ha ő vigyáz a gyerekekre, akkor meg szusszanni egyet, egy kicsit másra gondolni. Amúgy meg áldottak legyenek a kedves nagyik, jószívű szomszéd nénik és a nem túl drága dadusok, akiket a szemünk fénye is szeret.

7. Nem tudok mit fölvenni

Ez a tipikusan női probléma férfiakat is érinthet. Nyugalom, tessék csak bátran eljönni a színházba akármilyen ruhában, senki nem fogja kinézni, sőt, az ember megelégedéssel nyugtázza, hogy egyáltalán nem alulöltözött farmerben és pulcsiban sem. Persze azok se aggódjanak, akik még a múlt tavasszal varrattak valami szépet lakodalomra, de azóta se tudták hova felvenni. A színház erre is ideális alkalom, mert itt akkor se nézik ki az embert, ha ő önmagáról esetleg úgy érezné, hogy túlöltözött. A művészi szabadságból minimum ennyi a nézőkre is legyen már érvényes.

8. Mennék én, de nincs kivel

Ez a leggyengébb kifogás. Kivéve, ha vidékről jönnénk és nincs autónk, se más közlekedési lehetőségünk. De itt most elsősorban az „egyedül nem megyek sehova” kategóriára gondoltam. Mert színházba érkezhet egyedül is az ember. Itt aztán senki nem fogja számonkérni, hogy a férje hol maradt. (Érdekes, hogy az uraktól sokkal inkább elvárják, hogy a feleségüket is magukkal hozzák.) De bárki érkezhet szólóban. És ez legalább arra sarkallja, hogy könnyebben elegyedjen szóba a mellette ülőkkel (persze nem az előadás alatt), vagy bárkivel a szünetben, vagy az előadás előtt és után. Ha jót beszélgetnek, még az is lehetséges, hogy ezek után majd együtt járnak színházba. A szinglik meg még be is szerelmesedhetnek. Nem egy ásó-kapa-nagyharang kapcsolat kezdődött már a színházbüfében.

9. Én ezekre a modern darabokra nem vagyok kíváncsi. Bezzeg régen...

Ebben az a jó, hogy legalább régen járt színházba. Persze az esetek többségében ez sem igaz, a „bezzeg” nem a régi színházra vonatkozik, csak arra, amit a televízióban láttunk vagy hallottunk. Amúgy meg ha nem jár színházba, akkor nem is tudja, hogy mennyire sok előadás fut, ami egy cseppet sem modern. Persze az is megeshet, hogy ezen írásom arra sarkaollja, hogy na jó, lássuk a medvét! és véletlenül pont egy experimentális „süleségre” sikerül beülni. De akkor is megéri, mert mérgében legalább összehasonlítja egy rég látott jó előadással. Ugyan mikor volna alkalma felidézni egy régi kedves előadást, ami örömet szerzett önnek hajdanán?

Ugyanezen pont alá tartozik a „nem szeretem ezt a szerzőt, ezt a színészt, ezt a rendezőt”. Ha csak ezért nem jött ma színházba, akkor ez bizony tiszteletre méltó ok. Ugyanis ez azt feltételezi, hogy ön az adott alkotóktól már több művet is látott, ezek alapján nem szereti. Ha nem így van, akkor ne higyjen a médiának, a puding próbája az evés.

No meg persze egy nem szeretem alkotó is tudhat olyat produkálni, amit éppen szeretek.

10. Egyáltalán nem szeretem a színházat!

Ez a kategória majdnem azonos az első csoporttal. Azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak már többször is voltak színházban, többször nem érezték jól magukat, és ennek alapján mondják azt, hogy nem szeretik. Vagy legalábbis ez volna a logikus. Aki szintén csak hallomásból nem szereti, annak újfent figyelmébe ajánlom a szólást, mi szerint a puding próbája... Aki viszont tapasztalatai alapján nem szereti, azt sem tántorítanám el a további színházlátogatástól. Ugyanis a színházat szapulni is lehet. Gondoljon csak bele, rendszeresen beül, olyat lát ami nem tetszik, aztán hazafelé, vagy akár még a következő nap is, de még az egész elkövetkező héten is kedvére szidhatja a színházat. Aztán megint eljön, és megint elszórakozik egy hétig. És végül megszereti, ha nem is a színházat, de a színház szapulását. És amíg ön függő, és ennek következtében rendszeresen ellátogat hozzánk, addig ez számunkra csak részletkérdés!