A most kiutasított szerb állampolgárok dél-szerbiai albánok és romák. Állítólag a megélhetési gondok vitték rá őket arra, hogy mindent feladva nekivágjanak a bőséggel kecsegtető idegennek – no meg azok a macedón turistairodák, amelyek jó pénzért kiszállították őket saját honfitársaikkal egyetemben.

Azzal a reménnyel utaztak el a szerencsétlenek február közepén Belgiumba, hogy ott politikai menedékjogot, lakást és segélyt kapnak. Úgy gondolták, vagy azt hitették el velük, hogy elegendő politikai elnyomásra, diszkriminációra hivatkozni, és oltalmat kapnak a tejjel-mézzel folyó Kánaánban. A belga kormány azonban megállapította, hogy a szóban forgó személyek alaptalanul folyamodtak menedékjogért, mivel olyan demokratikus országokból érkeztek, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat. Gazdasági alapja pedig nem lehet a menedéknek.

Nem egységesek az adatok, hogy hány szerbiai állampolgár vágott neki vízummentesen a nagyvilágnak menedéket keresni. A preševói völgyből egyes adatok szerint mintegy ötszázan nyújtottak be menekültkérelmet Belgiumban, de Svédországban, Svájcban és Németországban is megnőtt a számuk.

Riza Halimi, az Albán Koalíció parlamenti képviselője szerint a térséget nyomorító 70 százalékos munkanélküliség indította útnak őket, és miután mindenüket erre tették fel, visszatérvén még kilátástalanabb a helyzetük. A képviselőnek sincsenek pontos adatai, de becslések alapján az 5 ezer és a 10 ezer között van az EU tagországaiban menedéket remélő, s most kiutasításra váró preševóiak és bujanovaciak száma.

Yves Leterme belga kormányfő szerint Macedóniában és Szerbiában olyan hírek terjengnek, hogy Belgiumban könnyű menekültstátust, házat és segélyt szerezni. A macedón gazdasági miniszter bejelentette, hogy megkezdték azoknak az utazási irodáknak a bezárását, amelyek a menedékkérők útját szervezték, és hasonló intézkedést helyezett kilátásba Ivica Dačić szerb belügyminiszter is. Északnyugat-Macedóniában már több utazási irodát bezártak – de nyílnak helyettük újak…

Amikor 2009. december 18-án örömünnepet ültünk a vízumeltörlés alkalmából, akkor velünk ünnepeltek azoknak az államoknak a vezetői is, akik az álmenekültek miatt most a fejüket fogják, és bár egyelőre azt állítják, hogy Szerbia vízummentességét nem veszélyezteti a probléma, azért vélhetően mindenféle ötlet felmerül a megoldására.

A vízummentességet élvezni vágyó szerbiai állampolgárban pedig dúlnak az indulatok. Előbb forr benne a méreg, amiért megélhetési kalandorok teszik kockára az ő jogait és lehetőségeit is. Azután a témába belemerülve, egyre újabb információk birtokában rájön, hogy nem vétkesek, hanem áldozatok a szerencsétlen kitoloncoltak, akik szegénységük utolsó morzsáit szánták az emberhez méltó élet álmára.

A nagy biometrikus (ön)átverés áldozatai ők, lehet rájuk haragudni, lehet őket sajnálni, ám aggódni is kezdhetünk, mert a nagy semmire térnek vissza, de majd lakniuk kell valahol, és élniük kell valamiből.

Hogy ez nem a mi gondunk? Ne áltassuk magunkat.