Baj van, elhajóznak a „Happy Meal”-ek

Hiszen, az Ólafur Ragnar Grímsson államfő által előterjesztett, könnyed hétvégi testmozgással egyenértékes szavazás alatt Izland, a banki veszteségek törlesztésére kedvezőbb feltételeket kapott, mint amelyet épp sikeresen elutasított. Üröm a reykjavíki örömben, hogy e tettel, csak a vágyott, a pénzügyi válság rogyasztotta gazdaság feleszmélésére megoldást kínáló, uniós csatlakozás dátuma tolódott ki. Sőt mi több!, még el sem illant füstje a népszavazás öröme gyújtogatta tűzijátéknak, de már Jóhanna Sigurðardóttir miniszterelnök asszony (aki különben távol maradt a voksolástól) az adósságfizetés mellett tört lándzsát. A homoszexualitását nyíltan vállaló politikushölgyet határozott állásfoglalására késztette a tény is, hogy míg az Icesave bankház ügye körül toporogtak, a Nemzetközi Valutaalap megvonta a 4,5 milliárd dolláros készenléti hitelprogram időszerű részletének kifizetését. Finom ösztökélés volt a helyes gondolkodásra a Fitch Ratings hitelminősítő cég elmarasztaló országminősítése is („BBB mínusz”-ról „BB plusz”-ra); Sigurðardóttir asszonynak éreznie kellett miniszterelnöki széke alatt a türelmetlen moccintást, hisz az államcsőd közeli állapotot előidéző jobbközép kormányt a gazdasági konszolidáció ígéretével váltotta 2009-ben, s ehhez a 340 ezer holland és angol betétes kártalanítása alapfeltétel. Méghozzá minél gyorsabban, lehetőleg a májusi nagy-britanniai és a június elejei holland parlamenti választások előtt – nehogy hirtelenjében az új kormányokkal új elvárások ébredjenek. De nem csak a hoppon maradt befektetők ügye vár elsimításra Jégországban. Ez idő szerint az izlandi építészek 90%-a rostokol munka nélkül; tavaly mindössze 2 100 autóra jelentkezett új gazda (2008-ban még 18 ezer személygépkocsi lelt tulajdonosra!), az infláció közelít a 10%-hoz, az éves szinten megtermelt értékek 150%-ig eladósodott országban. Az összgazdasági erejének közel 6%-át vesztő Izland csődbe ment pénzügyi szervezetei 61 milliárd dollárnyi adósságot hagytak örökségül az államra. Mi ehhez képest az a 4 „milliárdocska”, melyért a hollandok és britek úgy sóvárognak? (Végül is havonta fejenként, nyolc éven át csak 73 euróba kerülne a jó atyafiság ott, ahol az átlagfizetés 1900 eurónak megfelelő korona.) Nagyot gondolni a kicsiny országban csak Steingrimur Sigfusson pénzügyminiszter mert. Megabefektetéssel a világ legnagyobb internetes adatbankját kívánta létrehozni Izland tengermellékén, gondolván, hogy a sarkvidéki éghajlat hozzáadja majd a magáét a szoftverfarmok hűtéséhez. A hideget. Nos, e hűtési reményekre fázott rá Sigfusson. A recesszió megdermesztette az életszínvonal szinten tartását célzó ezen erőfeszítést, egy 7,3-es erősségű mélytengeri földrengés pedig a maradék reményeket.

Hogy mennyire nagy a baj, példázza a jelenség, hogy az utolsó három McDonald’s gyorsbüfé is, egy időben, összeszedegette „Bigcsikön”-jeit és „Meknugetsz”-eit, becsomagolt és végérvényesen elhajózott Izlandról.