Tegnap Budapesten, ma pedig Bécsben tanácskoznak a bolognai folyamatban résztvevő országok felsőoktatási miniszterei, hogy bejelentsék az Európai Felsőoktatási Térség (European Higher Education Area, EHEA) létrehozását. A konferencia elnöke az EU és a bolognai folyamat soros elnöke, Spanyolország, társelnökei pedig Magyarország és Ausztria.

Amikor a tévé saját archívumát lapozgatja, olyan érzést kelt a nézőben, hogy nincs mivel kitöltenie a műsoridőt. Egyfajta szegénységi bizonyítvány ez, mégsem kell feltétlenül annak lennie. Vicsek Károly filmjeinek újbóli műsorra tűzése a VRT 1-es csatornáján vasárnaponként jó példa erre, mert valóságos csemege. Igaz értelemben vett hazai filmeket láthat újra a néző, amire oly ritkán adódik alkalma. Ritkán, mert a régieket alig-alig tűzik műsorra, újak pedig nem készülnek. Még csak tévéfilmek sem, nemhogy játékfilmek. Mit is kezdenek magukkal a mai rendezők?

Az állóvizet tehát kicsit felkavarta ezeknek a vajdasági filmeknek hosszú idő utáni ismételt bemutatása. Tekintettel arra, hogy mennyire gyakori az ismétlés a Vajdasági Televízión, csak üdvözölni tudom, hogy elővették a némely esetben szinte három évtizede nem pergetett filmeket is, így sokaknak, különösen a fiataloknak az újdonság erejével hatnak. Kérdés persze, hogy mennyire „vevők” az ifjú nemzedékek a letűnt kort ábrázoló vajdasági filmekre, mit tudnak Vicsekről és alkotásairól. Egyáltalán annak a kornak más kimagasló tévés, filmes szakembereiről. Félek, hogy lesújtó lenne az eredmény, hiszen közvélemény-kutatás nélkül is sejthető, hogy oktatási rendszerünk hiányosságainak köszönhetően nemcsak az általános nemzeti kultúránk, történelmünk ismerete hiányos a fiatalok körében, hanem a mi történelmünk, a mi kultúránk, a mi természeti és gazdasági potenciálunk a II. világháború utáni Vajdaságban szintúgy.