Tündérországban jártam, János vitézt láttam

Amikor körülnéztem, János vitéz jött velem szemben. Éppen akkor fejezte be a csatáját a sárkánnyal Tündérország kapujában. Mivel egy kicsit se fáradt ki a harcban, elmesélte nekem, hogy eddig milyen balszerencse érte. Először is el kellett hagynia szeretett Iluskáját, a gazdája elkergette és kizavarták a falujából is. Ahogy így mendegélt, katonák jöttek vele szembe, és beállt közéjük. Háborúba ment velük a török ellen. Megjárva a háborút, hazajött Iluskájához, de ő addigra már meghalt. Mivel nem volt többé vesztenivalója, ismét útnak indult, bízva abban, hogy ő is halálát leli valahol a messzi távolban, és követni tudja szeretett Iluskáját. Így jutott el az óriások földjére, ahol megölve királyukat ő lett az új vezetőjük. Segítségükkel jutott el Tündérországba is. Miután befejezte a mesélést, együtt indultunk el Tündérországba. Gyönyörű látvány fogadott bennünket. Mindenfelé csodaszép tündérek szaladgáltak, és lágy tavaszi szellő érintett meg bennünket. Tündérország közepén állt egy tó. János beledobta azt a rózsát, amit Juliska sírjáról szakított, és várta mi fog történni. Mivel ez a tó az élet vize volt, a rózsából Iluska támadt fel. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom, és nem sikerült végigálmodnom a történetet.