Szőlőmese

Vihar apónak Pityu jutott, Vihar anyó Picit kapta, Szél-úrfié Tomi lett, Viharka Julit választotta. Szelecskének Jani nyerte el a tetszését. A többi szél-csemetének is jutott egy-egy szőlőszem. A szőlőszemek azonban annyira szépek, gömbölyűek, aranyszínűek voltak hogy sajnálták őket megenni. Aranytálcára rakták őket, és ők lettek a Vihar ház díszei. Erről Pöszi semmit sem tudott, amikor reggel előgurult a bokorból, ahol az éjszakát töltötte. Kereste a testvéreit, de hiába. Ráeszmélt, hogy csak ő maradt a szőlős kertben. Ahogy ott szomorkodott rengeteg hangya támadt rá, fel akarták falni, de hirtelen ott termett a cica, és megvédte őt. Játszottak egy kicsit, majd Pöszi elindult megkeresni a testvéreit. Út közben egy veréb a csőrébe kapta, de a szőlőszemecskének sikerült kiszabadulnia. Zuhanni kezdett, de az arra járó Szél-úrfi hátára kapta Pöszit, és bosszúból megtépázta a veréb farktollait. Azóta hívják ezt a verebet Kopaszkának. Szél-úrfi pedig hazavitte Pöszit, így a testvérek örökre együtt maradhattak. Itt a vége, fuss el véle. Ha nem hiszed, járj utána és keresd fel a Vihar házikót!