– Mire? – kérdezték a szüleim.
– Dolgozatra és ellenőrzőre! – szóltam vissza.
– Gyerekek, ebédeljetek, aztán csináljátok meg a házit, hogy ne maradjon szombatra és vasárnapra – jelentette ki anyu.
– Valentína, mért vagy olyan szomorú? – kérdeztem tőle.
– Azért, mert apu kicsúfolt, mert pontot kaptam egy feladatból – mondta szomorkodva.
– Ne aggódj, majd megmagyarázom apunak, hogy helyesen csináltad a feladatot csak ki kell, hogy javítsuk a hibákat! – mondtam bátran.
Amikor befejeztük a javítást, megkerestük aput.
– Apu, gyere csak egy pillanatra! – kértem.
– Mi a baj? – kérdezte.
– Az a baj, hogy te mindig sértegeted Valentínát, és az nem szép, még kicsi! – szóltam rá mérgesen.
– Jól van, bocsánat, csak vicceltem! – mondta.
Nemsokára anyu is bement a nappali szobába, és azt mondta:
– Gyerekek, menjetek fürdeni, késő van.
Amikor befejeztük a fürdést, köszöntünk egymásnak:
– Jó éjszakát, és szép álmokat! – és ágyba bújtunk.