Péntek délután

– Mire? – kérdezték a szüleim. – Dolgozatra és ellenőrzőre! – szóltam vissza. – Gyerekek, ebédeljetek, aztán csináljátok meg a házit, hogy ne maradjon szombatra és vasárnapra – jelentette ki anyu. – Valentína, mért vagy olyan szomorú? – kérdeztem tőle. – Azért, mert apu kicsúfolt, mert pontot kaptam egy feladatból – mondta szomorkodva. – Ne aggódj, majd megmagyarázom apunak, hogy helyesen csináltad a feladatot csak ki kell, hogy javítsuk a hibákat! – mondtam bátran. Amikor befejeztük a javítást, megkerestük aput. – Apu, gyere csak egy pillanatra! – kértem. – Mi a baj? – kérdezte. – Az a baj, hogy te mindig sértegeted Valentínát, és az nem szép, még kicsi! – szóltam rá mérgesen. – Jól van, bocsánat, csak vicceltem! – mondta. Nemsokára anyu is bement a nappali szobába, és azt mondta: – Gyerekek, menjetek fürdeni, késő van. Amikor befejeztük a fürdést, köszöntünk egymásnak: – Jó éjszakát, és szép álmokat! – és ágyba bújtunk.