A messze földön híres Szerbiában, annak is a legeslegfejlettebb északi tartományában veszélyesen magas szintre jutott a demokrácia. Olyannyira, hogy elérkezettnek látom azt a pillanatot, amikor jó lenne megállni egy pillanatra és elgondolkodni. Hogyan történhetett meg ez? Egy ideig minden jól alakult, mindig csak annyit változtunk, amennyit éppenséggel ránk kényszerítettek, és soha saját szorgalomból. Történt azonban, hogy ezek a kis változások is odáig fajultak, hogy manapság mindenhol beléjük ütközünk. Egyre inkább nehézséget jelentenek, nem viselkedhetünk úgy, ahogyan eddig, egyszerűen kellemetlenné teszik az életünket. Változások igen, de milyen áron? Lemondjunk azokról a megszokott, régi és olajozottan működő mechanizmusokról, amelyek eddig kiválóan biztosították a mi kis közösségünk életét? Miért kellene minden földi jóról lemondani, csak azért, hogy ezek a változások bekövetkezhessenek? Értjük mi azt, hogy európai normák, meg azt is, hogy a fiatalok jönnek, és új dolgokat szeretnének, na de előbb talán tőlünk kellene megtanulniuk az alapokat, nem?

Lehet, hogy a legjobb kiút ebből a változásokkal sújtott válságos helyzetből az lenne, ha visszahoznánk egy-két jól bejáródott, garantáltan állandó társadalmi fejlődést biztosító mechanizmust. Persze majd mi EU-kompatibilissé tesszük, vagy upgrade-öljük, ha kell projektként is prezentáljuk. Betanítjuk eminens fiataljainkat a használatára, és hétköznapjaink máris visszatérhetnek a megszokott kerékvágásba. Csináltuk mi már ilyet...