Megemlékezés a kaponyai ütközetről

Tomik Nimród történész a Zentát 1849. február elején elfoglaló szerb csapatok tetteiről szólt. Többek között elmondta, hogy bevonulásuk után kíméletlen eszközökkel pusztítottak el több mint 2000 helybéli lakost.

Nagy Tibor topolyai történész a Bácskában és a Bánságban fellelhető negyvennyolcas emlékhelyekről tartott előadást.

A bajmoki származású, de Magyarországon élő dr. vitéz Zoltay László hadtörténész a megemlékezés szükségességéről beszélt. Véleménye szerint, a győztes ütközetekről, csatákról való emlékezés a nemzeti öntudatot erősíti, amire most nagy szüksége van a magyarságnak.

A tanácskozás folytatásában a helytörténészek számoltak be a forradalom és szabadságharccal kapcsolatban végzett helyi kutatásaik eredményeiről. Mojzes Antal, a VMHT elnöke a bajmoki történéseket vázolta fel, a horgosi Nagygyörgy Zoltán Kárász Bennyámin életútját dolgozta fel, Cservenák Pál pedig a kevésbé ismert topolyai történésekről tartott előadást.

Délután 15 órai kezdettel a Bajmok és Szabadka között elhelyezkedő kaponyai emlékműnél folytatódott a megemlékezés, ahol felolvasták a bajmoki művelődési egyesület által megfogalmazott üdvözlőbeszédet, majd dr. Kedves György szólt a emlékezőkhöz. Maglai Jenő városi képviselő, a VMSZ szabadkai szervezetének elnöke az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet. Párhuzamot vont az akkori és a mostani események között, s emlékeztetett, hogy negyvenkilenc márciusában az összefogás mentette meg Szabadkát, s most is csak az összefogás mentheti meg a délvidéki magyar nemzeti közösséget.

Ezután a szabadkai magyar főkonzulátus, a VMSZ, a bajmoki helyi közösség, valamint más szervezetek képviselői koszorúzták meg az emlékművet. A rendezvényen fellépett a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület, és a Dózsa György Magyar Művelődési Központ énekkara.