A topolyai Vöröskereszt ingyenkonyhája 650 adaggal kezdte az ételosztást, de azóta egyre nő az igénylők száma. Az étel minősége jobb, mint tavaly, de a rászorulók szeretnék, ha mindennap lenne ételosztás

Minden válságnak a szegények az első áldozatai. Topolyán nagy hagyománya van a Vöröskereszt helyi szervezete által üzemeltetett ingyenkonyhának. Az idei ételosztási szezont 650 adaggal kezdték, de azóta sokkal többre érkezett hozzájuk igénylés, tudtuk meg Lestár Tibortól, a Vöröskereszt helyi szervezetének titkárától. Az egytálételt igyekeznek úgy összeállítani, hogy kellő tápértékű és ízletes is legyen. Leggyakrabban kolbászos bab, krumplipaprikás, édes káposzta, rizses hús, grízes tészta és tejberizs érkezik a rászorulóknak – meséli Lestár. Azt már a vásártéri otthon felé tartva tudtam meg az ételt szállító fiatalembertől, hogy a Vöröskereszt konyhájáról Topolyán két helyre visznek ételt, de kijárnak Bácskossuthfalvára, Pacsérra, Cserépfalvára, Krivajára, Bajsára, Pannóniára, Njegoševóra, Gunarasra, Pobedára, Zobnaticára, Karađorđevóra, Zentagunarasra és Mićunovóra. Emellett a kishegyesi községbe is szállítanak 100 adag ebédet.

Az új közlekedésbiztonsági törvény számos esetben előirányozza a törvénysértő elzárását, vagyis aki ittasan vezet, zárkában várhatja meg a kijózanodást, de akár tizenöt napra is benntarthatják. Továbbá olyan magas pénzbírságokat róhatnak ki a polgárokra, hogy feltételezhetően sokan nem tudják majd kifizetni, és úgy döntenek, inkább „leülik” azt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy például a szabadkai börtön felkészült-e a szabálysértők fogadására, van-e hely és pénz az ő ellátásukra.

A zentai 43 éves férfi fejében 2007 októberében citrom nagyságú cisztát találtak. A szakorvos szerint az operáció nem enyhítene szenvedésein, ugyanis a ciszta születése óta vele van, tehát valami más is okozhatja a férfi állandó szédülését, fejfájását, kéz- és lábzsibbadását. A nagy kérdés, hogy mi. Gerincbetegsége is van, tehát az is felelős lehet az elviselhetetlen állapotért, de még az sem tisztázott.

Az idősebb generációk még jól emlékeznek Szabadka egyik legrégebbi cukrászdájára, fagyizójára a Strossmayer utca végén, mely még a múlt század harmincas éveiben nyílt meg. Azokat, akik télvíz idején járnak arra, zárt ajtók fogadják, egészen nyárig, amikor is a Đerović fagylaltozó ismét kinyit és újra csalogatja a fagyizni vágyókat. Nincs ebben semmi különös, a hideg hónapokra ugyanis a Đerović-fagylalt Las Vegasba költözik, ha csak képletesen is.

A pártideológiai elkötelezettség az újságírás egyik

legpusztítóbb rákfenéje. Képviseljünk társadalmi értékrendet, ne pártideológiát – mondom el még sokszor. A diktatúrákban a legnehezebb ezt elérni. Miért? Mert a pártideológiát, az egypártrendszer ideológiáját kényszerrel kiegyenlítik a társadalmi értékrenddel, és ez elől a helyzet elől nincs menekvés összetűzések, kockázat és sérelmek nélkül.

Vajdaságban a folyóvizek és csatornák menti gátak hossza meghaladja az ezernégyszáz kilométert. Kétszázötven évvel ezelőtt, az Osztrák–Magyar Monarchiában épültek. Ezek a gátak többé-kevésbé ellenálltak a nagyobb áradásoknak, ám az 1965-ös árhullámokat már nem tudták megfékezni. Ötvenezer hektárnyi lakott területet árasztott el akkor a Duna. Riportunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy milyen állapotban vannak ma a gátak, mennyire veszélyeztethetik a nagy áradások a lakott településeket?

A Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Szó alapítói jogát gyakorló testület legutóbbi ülésén úgy döntött, szükség van egy olyan laptanács létrehozására, amely majd figyelemmel kíséri a lap szerkesztéspolitikáját. Hogy semmi kétség nem maradjon afelől, mi a célja ennek a testületnek, azon nyomban meg is fogalmazták a MNT tagjai. Ezek szerint a Magyar Szó szembemegy a közösség érdekeivel (hogy ezt hogyan mérték le, miből gondolja néhány ember, hogy ő maga a közösség, ezt nem fejtették ki), s ezért szükség van egy laptanácsra, amely majd a helyes irányba tereli a lapot. Igaz, hogy ez sérti a sajtószabadságot, de a MNT tagjai úgy érezték, mást már nem tehetnek, létre kell hozni ezt a testületet.