Örökkévalóság és környezetvédelem

Autóval már többet közlekedik, évi 9280 kilométert, ez összesen

728 489 kilométer (nagyjából megjárnánk a Föld-Hold távolságot oda-vissza). Hiába böngésztem az internetet, nem találtam olyan adatot, amely kimutatná, hogy életünk során átlagosan hány órát (napot, hónapot, évet) töltünk járgányunkban a forgalmi lámpánál, a piros jelzés ideje alatt várakozva.

A nagyvárosokban, a folyamatos forgalmi dugókban, ahol jó néhány órát töltenek az emberek a kormánykerék mögött vagy a tömegközlekedési eszközökön, minden bizonnyal a piros lámpa előtti várakozás örökkévalóságnak tűnik. Már Újvidéken (amely messze eltörpül a több milliós metropolisok mellett) észrevehető, amint a kígyózó autósorokban egy-egy nagyobb útkereszteződésnél a várakozó sofőrök újságot lapozgatnak, telefonálnak, szemet festenek, manikűröznek. A filmbeli Mr. Bean még borotválkozott és fogat is mosott Mini Morrisában. Az sem gond, ha belemélyedünk az olvasásba, vagy más tevékenységbe a piros lámpa ideje alatt, ám amint a villanyrendőr zöldre vált, a mögöttünk várakozók századmásodperces pontossággal tenyerelnek bele a szirénába. Tehát nem is fontos a villanyrendőrt bámulni, amint megszólalnak a kürtök, nyomhatjuk is a gázt. Talán olyan felmérést is lehetne végezni, amely a szirénahasználat gyakoriságát elemezné, ebben biztos világelső lenne Szerbia (valahol olvastam, hogy Svájcban büntetendő az indokolatlan kürtölés, ha nálunk is bevezetnék, szépen töltődne az állami kassza).

Visszatérve a témára, évekkel ezelőtt idehaza is divatosak voltak a villanyrendőrökön a különböző kiegészítő megoldások, melyek számokban mutatták ki a várakozással töltött időt, pontosabban azt, hogy még hány másodperc maradt a sárga, illetve a zöld színre való váltásig. A piroson való várakozás idején, ha ott a számláló, a motort le lehet állítani, ezzel a nemes cselekedettel (ha valamelyest is) hozzájárulunk a légszennyezés csökkentéséhez.

Manapság is sok országban találkozhatunk ilyen forgalomirányító jelzőlámpákkal. Idehaza eltűntek ezek a kis kütyük, habár nagyon hasznos megoldásoknak bizonyultak. A környezetvédelemre nem futja az állami költségvetésből, drága mulatság lenne minden egyes villanyrendőrre rászereltetni a számlálót.

Nyugaton más a helyzet, egyik fő cél az autós társadalomban „zöldebb” sofőröket nevelni. A múlt év egyik díjnyertes környezetvédelmi találmánya éppen a számlálóval ellátott villanyrendőr volt, csak egy kicsit másabb köntösben. Az átváltási időt nem egy külön felszerelhető kijelző mutatja, és nem másodperceket számlál, hanem a piros lámpa körül fogyatkozik egy csík, ez jelzi, hogy még mennyi ideig kell várakoznunk. A számláló bele van építve a villanyrendőrbe, autós szavakkal szériatartozék. A megoldás roppant egyszerű, nem kell sok magyarázat hozzá, a képen világosan látható a működési elve. És most jön a lényeg: a szerkezetet nem más, mint egy fiatal szerb feltaláló álmodta meg, csak éppen nem Szerbiában, hanem Amerikában. Damjan Stanković belgrádi születésű mérnök 2009-ben három Red Dot Award feltalálói díjat nyert már. A villanyrendőrei iránt hatalmas az érdeklődés, már számos ország megtette a rendeléseket. Kérdés, hogy hány ilyen lámpát rendel majd Szerbia. Én a legkerekebb számjegyre tippelek.