Mentünk, láttunk, meg vissza is jöttünk

És voilá, a MÁSZK (Márton Áron Szakkollégium), ahol a mindenható portás néni azt mondta, hogy „nem tetszenek rajta lenni a listán”, majd egy-két órás győzködés után megkaptuk az ideiglenes csipogóinkat egy ideiglenes kulccsal egy ideiglenes szobához. Másnap véglegesítettek, hitelesítettek, lepecsételtek és aláírtak minket, majd kölcsön kértek tőlünk egy kis pénzt.

Első nap az SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetem)

Tanévnyitó az Ódry Színpadon, drága Marónk letette az elsőévesek fogadalmát, külön, nagyon kedves fogadás a rektori irodában, megismerkedtünk osztályvezető tanárunkkal, Huszti Péterrel, aki a zenés mesterséget tanította nekünk, Kerényi Imre rendezővel, akivel a Bánk bánt készítettük és Asher Tamás rektor úrral. Ezután átvonultunk Újvidékre (a Rákóczy utcai épület 3. emeleti 33-as termébe, amit az ottaniak az újvidéki részképzősökről neveztek el). Ott egy kisebb bírálóbizottság fogadott minket: Huszti Péter, Kerényi Imre, Kiss Éva (beszédtanárnő), Gebora György (korrepetítor), valamint Léner András (tanársegéd, aki azonnal biztosított minket arról, hogy bármikor, bármiben segít… azóta se láttuk). Szavaltunk, daloltunk, táncoltunk, meséltünk magunkról, szóval ismerkedtünk.

Zenés mesterség

Szomorú vasárnap Chicagón tálalva. Összetevők: 1 lány, 3 fiú, a Halhatatlanok Társulatának egyik tagja (Huszti Péter), többek között a Rocky Horror Picture Show musical magyarra fordítója (Gebora György) és egy csodálatos énektanárnő (Kármán Emese). Eddig nem volt szerencsénk a zenés mesterséghez, ezért türelmesen szenvedtünk együtt. Belekóstoltunk a melodráma műfajába. Volt ott minden, fals hang, érthetetlen beszéd, ripacskodás, de a türelmes tanárok segédletével végül kihúztuk fülünk a kocsonyából (idézet Gebora tanár úrtól, aki imádja a cicákat). A talpig úriember Huszti tanár úr és Gebora tanár úr együttese olyan hangulatot idézett a teremben, mintha tényleg Seress korában lennénk.

Bánk bán Kerényi módra

Nehéz ügy: Bánk bán négy szereplővel? Megoldható. Egy hosszas és alapos drámaelemzést követően (amiből nagyon sokat tanultunk) házi feladatul különálló jelenetek kiválasztását és annak színrevitelét kaptuk, ugyanis a tanári koncepció ez volt: jelenetek palotás tánccal összekötve. Ezt az elképzelést többszöri próbálkozás, tökölődés, veszekedés, sírás és röhögés után se tudta befogadni a gyomrunk, ezért egyik éjszaka, amikor éjfélt ütött az óra, újraszabtuk a drámát és elmentünk bulizni. Másnap egy új, négyszereplős Bánk bánnal álltunk a tanár elé, aki szemrebbenés nélkül elfogadta, és azzal búcsúzott, hogy kezdhetik is próbálni, s egyúttal meghívott bennünket a szolnoki Bánk bán bemutatójára. El is mentünk. Meg is néztük…

A mi Bánk bánunk? Mi igyekeztük a legtöbbet kihozni belőle és magunkból az adott rendezői koncepción belül.

Ének, mozgás, elmélet

Kármán Emese egy tündér. Aki nem tudott énekelni, az megtanult, aki tudott, fejlődött, aki beteg volt, azt meggyógyította. Nagyon megszerettük őt, és ő is minket.

Mozgás órán elkezdtük feszegetni fizikai képességeink határait, és rájöttünk, hogy nincs lehetetlen, csak feszegetni kell. Elsősök hajrá... gugi, gugi egy, két, há (idézet Vida Gábor tanár úrtól).

Az elméleti órák nagyon hasznosak és érdekesek voltak, ezért üzenjük a következő generációknak, hogy igyekezzenek minél többre bejárni, mert megéri. Például nem mindennap tanulhat az ember Magyarország vezető színházi szakértőjétől, Nánay Istvántól.

Úgy általában

Három hónapon át minden reggel 7-kor ébresztő (vagy nem) és tusolás (vagy az sem), egy utca gyalog, villamosba be, villamosból ki, metróba le, metróból föl, buszba be, majd onnan ki, és egy óra alatt, hipp-hopp ott is voltunk az egyetemen. Marika néni (az SZFE portás nénije) ébresztő kávéja, órák, próbák, néha buli (teremben, szobában, kocsmában, Négy Csöcsben, Capellában) és természetesen színház látástól Mikulásig (mert december 6-tól főpróbahetünk volt).

Sokat barátkoztunk, már nem vagyunk idegenek Pesten.

Volt minden.Öröm, bánat, betegség, sérülés.

Megvolt a mozgásvizsga Attila és Endre nélkül. Egyikük beteg lett, másikuk lesérült, így Csilla és Tamás bizonyította, hogy kemény fából faragtak minket középföldieket (egy másodéves bábszínész, Sanyi zavarában így hívott minket, mikor nem jutott eszébe a Délvidék szó). A megmérettetés az Ódry Színpadon zajlott. Egy kemény koreográfia bemutatása után 90 percig helybenfutottak. Csinálja valaki utánuk.

Mesterségvizsga: a négyből három. Attilánk beteg lett. Az utolsó napokban kemény munkával átvettük a szerepeit. Megoldottuk, de rájöttünk, hogy mi igazán négyen vagyunk egyek. Kiegészítjük egymást és ha egy is hiányzik közülünk, akkor már nem ugyanazok az örömök, sikerek, veszekedések, beszélgetések, stb.

Összefoglalva: első hónap, honvágy; második hónap, megszokás; harmadik hónap, nem akarunk haza menni.