Magyar színész a belgrádi HAJban

Véletlenül kerültem kapcsolatba ezzel a produkcióval: a Facebookon kaptam egy üzenetet az Atelje 212 színháztól, hogy november ezen és ezen a napján meghallgatást tartanak mindazok számára, akik szívesen szerepelnének a Haj című musicalben, és gondolták, hogy az Újvidéki Színház jobb hangú színészeinek is elküldik az üzenetet. Az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy jelentkezem, egyeztettem László Sándor igazgatóval, és Gyarmati Kata művészeti vezetővel, akik biztattak a jelentkezésre. Elmentem a meghallgatásra, és december elején jött az üzenet, hogy megfeleltem.

Adott szerepre jelentkeztél vagy a bemutatkozásod után derült ki, hogy mit fogsz játszani?

A főbb szerepek már kiosztásra kerültek a válogatás előtt, így csak a törzstagok meg Shila szerepe volt még szabad. Ilyenformán maradt a törzstagság, bár alternációja vagyok az egyik főszereplőnek, Claudenak. Tehát, ha valami történik a Claude-ot játszó színésszel, akkor én játszom ezt a szerepet, bár még csak most ismerkedem a szöveggel.

Ha jól tudom, ez az első alkalom, hogy együtt dolgoztál Kokan Mladenovićtyal. Milyennek találod rendezőként?

Még mielőtt sor került volna erre az együttműködésre, hallottam elrettentő meséket Kokanról, miszerint meglehetősen erőskezű. Én nagyon jót dolgoztam vele. Jópofa ember, megvannak a saját elképzelései, megköveteli az embertől, amit látni akar a színpadon. Nem várt rendezői fordulatokat visz bele az előadásaiba. Nemrég elkezdtük az Újvidéki Színházban Az ember tragédiáját. El nem tudtam volna képzelni, hogy így is lehet értelmezni és színre vinni, ahogy ő csinálja. És jól tudja vezetni az embereket a színházban. Tudja, hogy kinek mennyi teret kell adni, mennyire engedheti el a gyeplőt. Ismeri a kulcsokat az emberekhez.

Hogyan zajlottak a próbák?

Volt olyan próba, ahol félórákat késtek a fő művészek, de akadt olyan próba is, ahol minden percre pontosan zajlott. Mikor a főszereplők késtek, az járt a fejemben, hogy ez hogyan lesz kész a bemutatóig, meg mit gondol az az ember, aki fél órát késik egy próbáról, hogyan akarja ő megoldani azt a szerepet? De annyira kreatív volt még a szétesés is, hogy minden előrehajtotta az előadást, és megcsináltuk időre.

Mennyiben különbözik a Kokan-féle koncepció az eredeti darabtól?

Ha megnézed az előadást, felteheted a kérdést magadnak, mi köze ennek a Hajhoz? Áthelyezve a mai időbe, egy antiglobalista tüntetésnek vagyunk a részei. Ha figyelembe veszed a ’68-ban készült Haj lényegét, az maga a lázadás. Ami a két előadásban közös, az a hit, amivel lázadnak, és a változtatni akarás szenvedélye. A dalok maradtak, viszont egyik-mćsik más értelmet nyer az előadásmód különbözősége miatt, illetve némelyek szövegükben is változtak.

Milyen nyelven hangzanak a dalok?

Szerbül. Amikor megkaptuk a szöveget, csak hüledeztem, hogy hogyan is fog ez a szöveg hangzani a zene mellett, de egész jók lettek. A darabban egy nem szerb szövegrész van, van egy magyar kismonológom, a „hogyan kerüljük el a behívót, és hogyan ne menjünk háborúba?” - sorakoztatjuk fel az ötleteinket, és ez magyarul hangzik el, bár a darab nagy részében szerbül játszom.

Mennyire volt ez nehéz ? Hiszen nem anyanyelved a szerb, bármenyire is jól beszéled.

Nem éreztem nehéznek. Jók voltak a kollégák. Bármikor elrontottam a hangsúlyt, mindjárt kijavították. Tudni kell, hogy Debellácson a falu fele magyar, fele szerb, abban az időben otthon nem voltak még magyar adások az Újvidéki Televízió műsorán kívül. Szerb nyelvű adásokon nőttem föl, mondhatom, hogy közel anyanyelvi szinten beszélem, így nem volt túl nagy akadály.

Érdekes kezdeményezés volt Kokan részéről, hogy amellett, hogy tartott egy hagyományos bemutatót, volt egy gálabemutató is, borsos jegyárakkal.

Igen, hét-, és tízezer dinár között mozgott aznap a belépőjegyek ára, a helytől függően. Nekünk nagy ez az összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy Belgrád milliós nagyváros, több ezer minden mérce szerint tehetős polgárral, akkor a teltház teljesen normális, még ilyen jegyárak mellett is. Ezeknek az embereknek a kilencven százalékának presztízskérdés volt, hogy ott megjelenjenek, míg a maradék tíz százalék valóban a kultúra fontossága miatt jött el. De így a maradék kilencven százalék is támogatta a kultúrát.