Percről percre | Mit szól hozzá? | Archivum | Normál nézet
„A magyar közösséggel szembe megy a Magyar Szó”
Simonyit nem nevezték ki a Magyar Szó igazgatójává – Lapkiadó tanács megalakításáról döntött az MNT Zentán
Simonyit nem nevezték ki a Magyar Szó igazgatójává – Lapkiadó tanács megalakításáról döntött az MNT Zentán
.jpg)
Józsa László, az MNT elnöke a Magyar Szó igazgatójának kinevezése kapcsán elmondta, hogy nem a múlt csütörtöki ülést folytatják, hanem új ülést tartanak kibővített napirenddel:
– A szabadkai ülésen nagy számban hangzottak el olyan javaslatok, hogy ne a teljes megbízatási időre nevezzük ki a jelöltet, inkább megbízott igazgatói minőségben legyen kinevezve Simonyi Zoltán. A javaslatokkal kapcsolatban szélesebb körű kommunikációt folytattunk, hogy dűlőre vigyük a döntést. Olyan vélemény alakult ki, elsősorban az újvidéki magyarsághoz kötődő tagok körében, hogy abban az esetben tudná az MNT megnyugtató többségben támogatni a jelöltet, ha az illetőt legfeljebb egy évre neveznénk ki igazgatónak.
Nagyon nehéz ilyen jellegű kérdéseket eldönteni anélkül, hogy magával az érintett személlyel megbeszélések folynának. Az igazsághoz tartozik, hogy a pályázat négyéves időszakra szól, bár gazdasági társaságról lévén szó, a négyéves mandátum nem kőbe vésett dolog. Simonyi Zoltán a konzultációk során kifejtette, hogy nem tudja vállalni az ideiglenes megbízatást. Ez azt jelenti, hogy már az a jelölt sincs jelölti státusban, akinek a nevét a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete az MNT elé terjesztette – mondta indoklásában Józsa László.
Az MNT tehát nem nevezte ki Simonyi Zoltánt a Magyar Szó Kft. igazgatójává, és a tanács a pályázatot megsemmisítette. A Magyar Szót nyolc évig igazgató Mihók Rudolf korlátozott időre, 15 napra még vállalta a cégvezetést. Az alapító új pályázatot ír ki a Magyar Szó igazgatói posztjára. A döntés ellen mindössze egy MNT-tag szavazott.
A számos kételyt felvető döntéssel kapcsolatban Simonyi Zoltán lapunknak elmondta:
– Nem fogok újból pályázni. Az MNT dönti el, ki lesz az igazgató, ezt tudomásul veszem. Az elmúlt napokban számos testület foglalkozott a pályázatommal, négy testület hat üléséről tudok, amelyeken tíz órán át tárgyalták a dolgot. Engem csak kettőre hívtak meg, és mindössze annyit kérdeztek, hogy a kiírással ellentétben vállalom-e egy évre a megbízatást. Erre nemet mondtam. Az MNT mostani ülésén pedig szót sem kaptam. Isten óvja a Magyar Szót és a vajdasági magyarságot – mondta rezignáltan az elutasított igazgatójelölt.
Az MNT ülésének folytatásában ugyancsak egy ellenszavazattal döntöttek egy, a Magyar Szó szerkesztéspolitikáját felügyelő, javaslatokat tevő laptanács megalakításáról, amelyet „politikailag meg nem mártózott”, köztiszteletben álló személyekből állítanának össze. A témával kapcsolatban Dudás Károly elmondta: szerinte a Magyar Szó szerkesztéspolitikája az utóbbi időben a vajdasági magyar közösséggel szemben halad, ezért a közösség megmaradása érdekében nagyon is fontosnak nevezte egy laptanács életre hívását.
– Szomorú vagyok, hogy ilyen intézkedésekre kényszerül az MNT, amely tűzoltást végez. Nem magától jött a tanács létrehozására irányuló kezdeményezés, mindez a közösség önvédelmi reakciójának az érvényesítése. A Magyar Szó nem a közösség elképzeléseit tükrözi, nem partnere a magyar közösségnek, és ellenszurkolásával gyakran a közösségépítéssel szemben halad. Míg a Hét Nap közösségépítő, sajnos a Magyar Szóról ez már nem mondható el. Magyar Szó viszont csak addig lesz, amíg a közösség akarja és eltartja. Elhallgatásokkal a közösség létét veszélyezteti. A megoldás kényszerű, és a sajtószabadsággal összeegyeztethetetlen intézkedés, de szükség van a laptanácsra – mondta nyomatékosan Dudás Károly.
Az MNT más tagjai is igencsak elmarasztaló hangnemben nyilatkoztak egyetlen napilapunkról, de mint Józsa László aláhúzta, a laptanácsnak nem lesz nádpálcája.
A FŐSZERKESZTŐ VÉLEMÉNYE
Pressburger Csaba, lapunk főszerkesztője az ülést követően fejtette ki véleményét a Magyar Szót ért vádakról: „Teljesen alaptalan az az állítás, hogy a Magyar Szó a közösség érdekei ellen dolgozna. Sajnálatos, hogy egyesek összekeverik a vajdasági magyar politikum egyes szereplőinek vélt vagy valós érdekeit a vajdasági magyarság érdekeivel. A média feladata a problémák felvetése, a megoldás keresése kell, hogy legyen, nem pedig egy hamis idill festése közállapotainkról. Ha a lap kritikus attitűdjét róják fel egyesek, akkor nagy gond van” – nyilatkozta a Magyar Szónak Pressburger.
Hozzászólások
Kiegészitem a 2* hozzászolásomat.Most már két dudás van egy csárdában,viera is fujja......
Nem lepődnék meg, ha az itt emlegetett Dudás úr korszakalkotó ötlete után (cenzúra a Magyar Szóban) hamarosan egy másikkal jönne elő: működjön együtt a VMSZ és a SZHP (vagyis a báránybőrbe bújt radikálisok.
Meg is indoklom, miért! Annak idején ugyebár a mi Dudásunk a Képes Ifjúság hasábjain az önigazgatói szocializmust dicsőítette -- nemegyszer. Ugyanakkor a radikálisok mindenhatója, a Raccsoló Vajda, a mai SZHP vezetőinek ura és parancsolója egykoron ugyancsak a szocialista önigazgatás erényeit dícsérgette doktori disszertációjában. Akárhogy nézzük is tehát: itt bizony elvtársakról van szó!
Ennyit Dudásról, aki a cikíró szerint "nyomatékosan mondta", miszerint a Magyar Szó nem partnere a magyar közösségnek, hanem éppen ellenszurkol azzal.
Hmmm, hmmm...
Magyar Szó igazgatót talán nem fizikai kinézetre választanak?!Sajnos kétszer mattot kapott.
Feri ezt szépen megírta!!! Egyezek!
A nagyanyám is rendes ember, de ez még nem elég, hogy a Magyar Szó igazgatója legyen. Simonyi urat nem ismerem, ha amellett, hogy jó ember, más, megfelelőbb adottságai is vannak, akkor vezesse a céget
Nem az a kérdés, hogy hány éves a Dudás, hanem az, hogy miért gondolja magát a vajdasági magyarság megkérdőjelezhetetlen, megfellebbezhetetlen képviselőjének? lelkiismeretének? És hogy lehet, hogy ilyen rövid az emlékezet? (vagy nincs is tán kollektív emlékezet?) Dudás úr fonta meg annak idején Sziveri első sírbaeresztő kötelét! Ő verte az asztalt Illyés gyula előtt (na csak képletesen),miszerint beleavatkozik Jugoszlávia belügyeibe ama kijelentésével, hogy fogy, és asszimilálódik a vajdasági magyarság!!! Meg is símogatta Bori tanár úr a kis buksiját, és kommunistáéknál kapott ám sok szép piros pontokat a jókisfiú. Most a vajdasági demokratikus magyarságnak -részben- megválasztott -részben önjelölt prófétája, szellemi atyja, és anyja, sőt mitöbb: Ő maga a vajdasági magyarság. Javasolom, hogy nevezzék ki Dudás őfőméltóságát a Magyar Szó élére, vagy tán mégis inkább Józsát, hiszen Ő aztán tudja mi az ERKÖLCSÖS ujságírás! Tollnokoknak meg a Hajnal Jenőt a jólfésültet, Siflist a három éves tv-szerelői inasiskolájával, a gerinces, mindig igazat mondó Bordás Győzőt, Kókai sakknagymestert a saját-jövőjét-építőt. És ott vannak háttérben a tapsoncok,a bólogató Jánosok, Isten óvja (más úgy sem teszi, mert birkák vagyunk mi mind, bizony elvtársak, bizony proletárok) tőlük a vajdasági magyarságot !!!!
vátoznak az idők, az emberek és az igények
de nekünk 1 újságra, a Magyar Szóra szükségünk van !
a Simonyi Zoltán, ha aza zentai sakkozó akire én gondolok, akkor lehet hogy fizikailag nem éppen egy igazgató benyomását kelti, de nagyon rendes családból származik és garantáltan rendes ember !
Tiszteletem
Széllel szemben nem jó még keresztvizet se löttyinteni, csak ha nem az önmosdatás a cél.
Most ez van. Tegnap még más volt. Holnap meg mások lesznek kik megmondják mi is van.
De szerencse, hogy a természetes demokráciút még senkinek se sikerült legyőznie.
Az életöltönyök cserélődnek, és velük a nézetek is (a legnagyobb királyságok is elvésztek)
Sokukat már a régészek se tudnak meglelni, nem hogy feltámasztani.
A múlandóság ellen csak a nagy tettek időállók. A nagyon jók és NAGYON ROSSZAK egyaránt sokáig emberemlékezetben maradandó nyomokat hagynak, de idővel azok is kifakulnak, vagy átértékelődnek és elenyésznek. Ezért mindig a MÁVAL KELL legtöbbet törődni, vagy mindenbe beletörődni.
Tolnai, Végel, Kertész, Dudás - a magyar irodalom élő klasszikusai. Komolyan mondom, nem baszkódok. Papírjuk van róla ( Kossuth-díj, Nóbel-díj, Gyurcsány-díj )
hányéves?
Ő ott életfogytiglani kinevezést élvez
Dudás Úrnak hány éve van még a nyugdijig?
Kemeny Istvan: Az olvasóra van hagyva, hogy eldöntse mikor volt jobb a lap - én egy olvasó vagyok. Miért TŐLEM várja a választ kérdésére? Mit tudom én, hol maradtak el a pályázatok? Én csak azt tudom, hogy ma más időket élünk. Az akkori újságot ma már senki sem venné a kezébe... Az AKKORI írások az AKKORI kornak szóltak. Tanulni lehet belőlük, de példaképnek állítani nem.
Alfőldi: továbbra is úgy gondolom, hogy szükség van az együttes lista tákolására. A magyar összefogásra is, amennyire lehet, s mindazokkal, akik erre hajlandóak. A többiek meg teszik amit jónak látnak, s bár állítanának külön listát. Ahhoz azonban nem elegendőek a NAGY SZAVAK, attól lista nem lesz, meg szavazat sem. Dehát ez nem tartozik ide.
Sereghajtó hagyják inkább az olvasókra, hogy eldöntsék mikor volt jobb a lap. Választ továbbra sem adott arra a kérdésemre, hogy hol maradnak el már vagy húsz-harminc éve a szépirodalmi pályázatok, a tehetséges fiatalok felkarolása, és ösztönzése. Mindez aprópénzbe kerülne. Ennyi a rekámokból, és a sok pályázó ismerősei által megvásárolt, és így megnövelt példányszámból is kipénzelhető lenne! Miért kell elzárkózni az olvasók elől. Vegyenek elő lapokat a múlt század ötvenes,hatvanas, és hetvenes éveiből. Annak legalább az egynegyedét tehetséges külmunkatársak írták apró pénzért. Kevesebb hivatásos újságírót kell felvenni állandó munkaviszonyba. Tudom, hogy nehéz naponta egy jó cikket megírni, hogy ki legyen a norma, de sok amatőr a hivatásosok fizetésének a töredékéért tudna jó újságot írni. Az pedig nem biztos, hogy jó lenne a heti mellékleteket kiiktatni a lapból. A Népszabadságnak is megvannak a színvonalas mellékletei, és keresettek is meg kelendők is. Nem csak a mellékletek, hanem a lap is, amely tele van a politika mellett színes, és ütős írásokkal, karcolatokkal, elbeszélésekkel. Egy bizonyos olvasói réteget nem érdekli az övön aluli ütésekkel tarkított politikai adok-kapok.A szerkesztőség sirámai, a rossz körülményekre, alacsony fizetésekre, rossz viszonyokra belül is, meg kifelé is, inkább riasztó mint vonzó hatással van az átlagolvasóra.
Úgy tudom az átlagos vajdasági magyar csak vasárnapi (azaz a szombati) számot veszi, esetleg a csütörtökit. De többen olvassák, mint a Hét Napot úgy gondolom.
Sok mindenben egyezek Sereghajtóval, de ezzel a mondatával nem: Arról nem tehet, hogy a magyar családok zöme nem akar tájékozott lenni. Tapasztalatom szerint nem igy van, hanem nem tudják megvenni az emberek. A Magyar Szó a legdrágább napilap Szerbiában, közben meg támogatásokat kap. Ezen kellene elgondolkodniuk. Önök megveszik a nyomtatott kiadást vagy a honlapot olvassák, mint én? A havi 40 ezer dinárból, amit havonta megteremtünk nem fut az újságra, örülünk ha a lakbért meg a számlákat kinyögjük. Lehet, hogy Újvidéken nagyobbak a fizetések és ahhoz szabták az újság árát?
bocsi elírtam#42-est *Visszatérve a témához: amennyiben "társadalmi befolyást" akar gyakorolni az MNT, akkor ELSŐSORBAN az Igazgató Bizottságot kellene MÓDOSÍTANI, hogy abban ne csupán PÁRTKATONÁK legyenek, hanem vonják be a civil és az úgynevezett "független értelmiségi" szférát. Az Igazgató Bizottság és az MNT kudarca (és csakis az övéké!), * erre gondoltam, no de kutyabaj se haragszik meg, remélem
Mit látnak szemeim, Sereghajtó bírálni merte a#44-ben bírálni egyesek hibáit ? Még a tegnap együtt akartak MNT listát tákolni , vagy azota más szelek is elérték volna ?
Kedves "én a szórványmagyar unokája vagyok" - nem történt semmi. Mindig reális és szókimondó voltam, csak most még föl is hergelt, hogy okos emberek milyen butaságra képesek! B-) Ettől még megyek szavazni, mindennap megveszem a Magyar Szót, s olyan rossz soha sem lesz, hogy ne olvassam és továbbra is MAGYARNAK véljem, képzeljem magam...
Nem értem mi történhetett a Sereghajtóval, mitől lett reális szókimondó ? Ez jó jel . .