Szellemes diplomázás

A színpadon két férfi. Az egyik az áldozat, a másik a segítő. Az előbbinek egy mocsaras, ködös táj elhagyott kastélyába kell mennie, hogy egy elhunyt hölgy dokumentumait összegyűjtse. Itt azután szellemjárás történik. Megjelenik egy fekete ruhás asszony, gyereksírás hallatszik... A másik egy színész, a segítő. Együtt eljátsszák újra a történteket, hogy fel lehessen dolgozni.

A két fiatal beszélgetőtársam elmondta, tavaly óta keresgettek, és Az asszony feketében rögtön megtetszett nekik, láttak benne valami izgalmasat, megfogta őket a sejtelemessége, furcsasága. Mivel diploma-előadásról van szó, a rendezés, a színészi játék fejlesztése, a dramatizáció, a fénytechnika, hangtechnika, a kosztüm, minden az ő kezükben volt. Ez pedig nagy kihívást jelentett, mert olyan dolgokkal is meg kellett küzdeniük, ami nem kapcsolódik kimondottan és szorosan a színészethez. Persze jól jön ilyenkor egy külső szem, így nyitottak voltak a kollégák, tanárok véleményei iránt is.

n Mindkettőtöknek több figurát kellett megformálnia. Gondolom ez jó a minél szélesebb körű megmutatkozásra, de ugyanakkor kihívást is jelenthet.

Gábor: Éppen kihívást jelent, hiszen külön-külön munka mindegyik szerep megformálása. A legfontosabb tudni, hogy tudd, abban a pillanatban éppen melyik ember vagy. Az a jó, hogy a színészi játék terén tudtunk egymásnak segíteni.

Ákos: Számomra az érzelmek kivetítése, a megfelelő kicsikarása volt a nehezebb része. Bizonyos helyzetekben nagy fájdalmat kellett érezni, olykor a sírás küszöbén kellett állnom. Ezek elég megviselő dolgok, nem egyszerű eljutni pillanatok alatt ebbe az állapotba.

n Hallottam, amikor az egyik nézőtök azt mondta, hogy szerinte mindaz amit látott, egyetlen ember skizofrén megnyilvánulása volt, tehát nem is két különböző emberről van szó. Ilyen értelmezés is született.

Ákos: Számításba vettük ezt is. Nem akartunk egyetlen teljesen konkrét értelmezést kialakítani. Talán elárulhatom, hogy mi is úgy gondoltuk, hogy valóban egy ember, és a lelkiismeret a partner.

Gábor: A szövegben ez abszolút nincs benne, de azzal hogy a két férfi az utolsó mondatot egyszerre mondja ki, ez is lehet helyes értelmezés, és mi is gondoltunk erre. Éppen az is volt a célunk, hogy elgondolkodjon a néző: valóban megtörtént mindez? És ha igen, akkor valóban egy másik emberrel beszéli meg a férfi vagy a lelkiismeretével?

n Oklevél megszerzése után elmaradhatatlan kérdés: mi lesz ezután?

Gábor: Én másfél éve a Kosztolányi Dezső Színházban dolgozom. Harmadik végén leszerződtem ide. Egészen másféle iskola ez. Nagyon jól érzem magam a Kosztolányiban, szeretem azokat, akikkel együtt dolgozom. Szeretném, ha ebben a mederben haladnék tovább.

Ákos: A jövőt illetően nem tudok még semmi biztosat, sajnos nagyon kecsegtető dolgot nem tudtak nekem mondani. Ugye az Újvidéki Színház költségvetéséből is lefaragtak. Ám mindenképpen színházzal szeretnék foglalkozni. Van is egy tervünk, amit az osztálytársainkkal szeretnénk megcsinálni, de erről bővebben majd később.