A minap egy-két kép kíséretében néhány soros levél érkezett Horgosról a Közelkép rovat címére. Elszomorítóak, elkeserítőek, de egyben dühítőek is a felvételek. Néhány évtizeddel, vagy akár csak húsz évvel ezelőtt ilyesmit nem mert tenni senki. De a levél szerzője szerint ezen nincs mit csodálkozni, azóta tönkrement több horgosi évszázados műemlék is: a Kárász-kastély, a Magyar Ede tervezte kamarási vasútállomás, a Baranyai villa, melyben Bartók lakott... Újabban pedig erdők tűnnek el. Tűzifa lesz belőlük.

Bécs kilencedik kerületében, az Alsergrundon sétálgatunk, és Liechtensteinről merengünk. A Svájc és Ausztria között elterülő hercegség elődje (a mostani, számban Kishegyes népességével megegyező lakosságú főváros helyén álló) a Vaduzi Grófság volt, míg János Ádám herceg a Schellenberg területtel együtt fel nem vásárolta. Innentől a Liechtensteini Fejedelemség, mely 1709-ben emelkedett Európa-szerte elismert, önálló (törpe)állammá. S itt találkozik Bécs Vaduzzal, gondolataink e helyütt futnak össze, hisz az államalapítás után az első Liechtenstein-hercegek be sem tették lábukat a 60 négyzetkilométernyi összterületű országba, helyette (a megközelítőleg kétszer akkora) Bécsben éldegéltek, a már emlegetett János Ádám építtette palotában.