Oszlassuk el a kételyeket

Egy talán gyakran előforduló eset merült fel a minap, mely szerint az özvegy még tavaly jogot szerzett a családi nyugdíjra, ám nem szakította meg a munkaviszonyát, ezért nem is kerülhetett sor a nyugdíj kifizetésére, de még magára a végzés meghozatalára sem. Az illetékes szervekhez fordult tanácsért azzal a panasszal, hogy ő már belefáradt a munkába, nagyon alacsony a fizetése, a családi nyugdíjra jogot szerzett, s ha azt megkapná, kétszer akkora bevételre tenne szert, mint amekkora a fizetése, de mégsem tudja elintézni munkaviszonyának megszüntetését. Meglehetősen különös eset, mivel a panaszos arra hivatkozott, hogy a munkaadója kijelentette, hogy addig nem szüntetheti meg a munkaviszonyát, amíg az érintett nem tölti be 50. életévét. Ő ezt az érvelést elfogadta, nem járt utána a dolognak, s így csak több mint egyéves késéssel jutott el odáig, hogy kérelmezze a családi nyugdíj folyósítására vonatkozó végzés meghozatalát, s csupán azután következhet a nyugdíj folyósítása. Mint utóbb kiderült, tévedésben volt, nem rendelkezett kellő információval, mert az illetékesek magyarázata szerint a törvény adta jogával nyomban élhetett volna. Van rá példa ugyan, hogy az özvegy előbb megszünteti a munkaviszonyát, és ezt követően kéri a családi nyugdíjat, amit egy bizonyos idő után meg is kap, de egyáltalán nem szükséges, hogy ilyen sorrendben történjen. Ugyanis a jogszabály értelmében az érintett személynek amint megvan a törvényes feltétele arra, hogy kérelmezze a családi nyugdíjra vonatkozó végzés meghozatalát, nyomban átadhatja a kérelmet, a munkaviszonyt pedig ráér megszakítani akkor, amikor az adott kérdés realizálódik. Amikor a kérelmező a kérvényt átadja a megfelelő szervnél, válaszként megszületik a végzés, amelyben megállapítják a családi nyugdíjra való jogot s annak megvalósítását, és a nyugdíj fizetését természetesen csak a munkaviszony megszüntetése után, jobban mondva a nyugdíjbiztosítási viszony megszűnése után kezdik érvényesíteni. Ebből kiderül, hogy a munkaviszonyt bármikor utólag is meg lehet szüntetni, akkor, amikor már adottak a feltételek ahhoz, hogy megkezdődjön a nyugdíj kifizetése. Maga az eljárás úgy történik, hogy kérvényt kell átadni a nyugdíj kifizetésének folyósítására, és ehhez csatolni kell a munkakönyv lezárására vonatkozó okmányt és a munkaviszony megszűnéséről szóló végzést, valamint a biztosítás jelentésére vonatkozó dokumentumot is. A családi nyugdíj folyósítása során gyakran előfordul, hogy a családi nyugdíj élvezője hosszabb-rövidebb időre munkát vállal valahol, ami automatikusan azzal jár, hogy arra az időre megszüntetik számára a nyugdíj folyósítását. Ez gyakran nézeteltéréshez vezet, hiszen a családi nyugdíj élvezői általában kevésnek találják azt a pénzt, amit kapnak, úgy érzik, hogy még tudnának dolgozni és meggondolatlanul munkát vállalnak. Ennek az szokott lenni a következménye, hogy a munkaadó kénytelen értesíteni erről a nyugdíjbiztosítással foglalkozó illetékes szervet, ott pedig nyomban intézkednek és az adott személytől megvonják a családi nyugdíjat. Az érintett fél ilyenkor többnyire azt a megoldást választja, hogy megválik az illegális munkától és újra kérelmezi a nyugdíjat, ami nem mindig egyszerű, mert a munkaadó bonyolíthatja az eljárást, ami hanyagságból vagy nemtörődömségből akár hónapokig is eltarthat. Ez alatt az idő alatt az érintett fél hoppon marad. Amennyiben a munkaadó valami oknál fogva elmulasztja azt, hogy az M-3A űrlapot kitöltse, amelyben lejelenti a nála foglalkoztatott személyt, ezzel lehetővé teszi, hogy ismét élvezhesse a családi nyugdíjat. Az érintett félnek nem kell elkeserednie, nyomban a nyugdíjbiztosítási alap illetékes kirendeltségéhez kell fordulnia, s magának kell az ügyet mielőbb elintézni.