Ha kacsalábon forgó kastélyom lenne

Egy-két ecsetvonással varázsoltam tarka színben pompázó, illatozó virágtengert, olyan tündöklően szép volt, hogy nem bírtam levenni róla a szemem. A kertben szökőkutak színes sugarai szökelltek a magasba, a fákon tűzpiros tollú ritka madarak trilláztak. A kert közepére száztornyú meseszép kacsalábon forgó palotát varázsoltam. Úgy vakított a kastély, mint a tiszta színarany. Ablakai gyémántkőből, szikrázva verték issza a tündöklő napsugarat. Narancssárga, fekete, barna tollakkal borított kacsalábon állt. Magas, karcsú épület volt sok-sok kupolaszerű toronnyal. Háromszázhatvanöt szobát lehetett összeszámolni, az év minden napjára egy. Ebben a palotában megtalálhattuk a mozi-, színház-, jégpálya-, uszoda-, edzőtermet, még csillagvizsgálót is. Tapssal indítható mozgólépcső kötötte össze a helyiségeket. Az utat lefelé csúszda tette lehetővé. Tökéletes volt minden, s mindez valóság. Ennek ellenére kezdődtek a gondok. A karbantartás fárasztó. A kacsaláb körmei folyton nőttek, nyírni, reszelni, lakkozni kellett. A felesleges aljszőrzetet, illetve tollakat mind a szemöldökvonalat rendszeresen ki kellett tépkedni. Ez igen időigényessé, fárasztóvá vált egy ekkora láb esetében. Kezdett túl nagynak, túlméretezettnek tűnni ez a kastély. Nagynak, hidegnek, dermesztőnek. Magányosnak éreztem magam benne. Testvéremmel, szüleimmel alig találkoztam. Folyton elkerültük egymást. Hiányzott a családi együttlét, a közös vacsora, a mókás, vicces gondolatcsere, a meghitt családi szeretet. Elszomorodtam. Ebből a meseszerű környezetből visszavágytam a mi egyszerű, kisebb méretű, ám melegséget árasztó családi fészkünkbe. Mint egy varázsütésre anyu meleg szerető keze érintett meg. Hallottam kedves simogató hangját: Kislányom, ébredj fel! Rosszat álmodtál? Egy könnycsepp gördült végig arcomon. Elmúlt a varázslat, mégis boldog voltam, hogy a meseországból visszatértem valóságba. – Mindenhol jó, de legjobb itthon! – mondtam anyunak, de ő értetlenül nézett rám. A rossz álmomnak vélte megjegyzésemet. Azóta engem nem vonz a száztornyú palota aranya, ezüstje, gyémántja. Rájöttem, hogy a legnagyobb kincs a szeretet, a családom, a hétköznapi dolgok, amik körülvesznek engem.