A Szovjetunió és Jugoszlávia Európa egyharmada?!

Az egykori SFRJ-ből hat csapat nevezett be az Eb-re! A B csoportban Macedónia található, a C-ben Szerbia és Szlovénia, a D-ben Bosznia-Hercegovina, az F-ben Horvátország, a G-ben pedig Montenegró! Tehát a fent említett, bukfencet hányt két ország 15 válogatottat küld Lengyelországba és Ukrajnába! Ez több mint egyharmada az összes benevezetteknek! Az egykori szovjetek három csoportban esnek egymás ellen, a jugók pedig egyben.

Ha az ember sokáig csűri-csavarja a dolgokat, még kisülhet, hogy a „Fekete hegy” nemzete aranyköpésének van valami alapja is, mármint: „Mi és az oroszok vagyunk vagy háromszáz millióan! Mi meg a csapodár déli tartománnyal egyetemben sem ütjük meg ennek a harmincadát, tehát fejenként mi máris Eb-győztesek vagyunk.

Nem tudom, hogy erre a furcsa megméretésre itt leszek-e még, vagy felülről nézem nagy nyugodtan, de azt tudom, hogy Antić vezeti oda is a szerb válogatottat. Hacsak nem jön közbe valami kellemetlenség. És ebből máris akad. A múlt hétvégén a huszon-egynéhány kerettagból csak tízen játszottak, igaz, majd mindannyian (Ivanović, Kolarov, Luković, Subotić, Kuzmanović, Tošić, Lazović, Vuković, Pantelić és Jovanović) sikeres együttesekben. Csak Pantelićnek sikerült gólt lőnie az Ajaxban. Sajnos Antić szövetségi kapitány standard csapatából nagyon sokan a kispadon ültek, sérültek, megsárgultak vagy valami más (rossz forma például!) miatt nem játszottak: Ide tartozik Stojković, Vidić,Dragutinović, Obradović, Stanković, Kačar,Milijaš,Žigić,Janković,Sulejmani, Krasić (elég ez?) és mások.

Szávay késztetett erre

Eszem ágába sem volt, hogy ezúttal is „teniszezzek”, már minthogy Ivanović bosszantó játékáról beszéljek, de amikor a nappaliból azt hallottam, hogy Szávay közel van a győzelemhez, abbahagytam jegyzeteim „első eresztését”, és megnéztem a második szett utolsó négy gémjét. Egy tehetséges horvát lányt vert meg, mégpedig úgy, hogy még a nejemnek is tetszett, márpedig ő nagyon kritikus, ami a teniszt illeti. „Ágnes ilyen játékkal agyonverné Anát!” – mondta nagy szakértelemmel. Van valami ebben, de a pesti szőkeség meg nyomban a mennyekben érezné magát, ha az Adidas (vagy bárki más) valami hasonló ajánlattal környékezné meg, mint amilyenről a sportlapok regéltek Ivanovićtyal kapcsolatban a múlt napokban: ötven, hatvan, száz millió... akármiben is, ez annyi pénz, amit a normális ember alig tud „hova tenni”! Hogy ez terelte volna másra figyelmét a labdára való összpontosításról az oroszok ellen, valóban nem tudom, de hogy rengeteg dolog közrejátszhat abban, hogy nem mindig jár az esze azon a pici labdán, az tuti. A világ egyik legszebb sportolónője, az első tízben van a legszexibb nők között is. Udvarlója is van ebben a pillanatban, de messze tőle... Tele vannak képeivel a női lapok, s férfilapok is! A tízéves szerződés – minden egyes évben 5 milcsi (amerikai persze!) vágja földhöz bankigazgatóját, s majdnem ennyi jönne még, ha újból megtanulna győzni is! És ha éhes volna a sikerre. De hogy lehet éhes valaki ennyi pénzzel a bankban!? Tény az, hogy nagyon messze van még Rogertől, hát még Tiger Woodstól, aki a világ első sportolója egy milliárddal a bankban. Igaz, svéd felesége megtudta, hogy kikkel, hányukkal csalta, és „viszi ennek a kis pénznek a felét”, vagy többet is, mert a gyerekeket is magával vitte. Anának nem kell fizetnie semmit Verdascónak, hiszen nem ő hagyta ott a spanyol teniszezőt, hanem az őt. Így neki dukálna egy kis aprópénz! Nem hinném azonban, hogy erre sor kerül... Ennek a sokszorosát kapja a Sport Illustratedtől (mely évente száz millió példányt nyomtat és ad el) azokért a bikinis képekért, melyekből egy féltucatot lehozott egy hazai sportlap is. Persze nem homokban hever, hanem teniszlabdákon, mégpedig rózsaszíneken. Neki az életben már majdnem mindenben rózsaszín – a teniszen kívül. De, ugye, ő még mindig teniszezik! S ezt, akarva, nem akarva, még tíz éven át kell, hogy csinálja évi rongyos öt milcsiért. Te jó ég, még tíz év! Neki is, meg mindannyiunknak megemészthetőbb volna ez az évtized, ha egy icipicit jobban ütné azt a kicsi labdát, mint azt ebben a pillanatban teszi.

Mi lesz a dinárral?

Megjátszom a régen eltávozott kollégánkat, a legendás Bodrics lektort, aki egyebek között, hogy nagyobb legyen teljesítménye, „ollózott” is. Mert mi „azokban a (jó) időkben” „mérecskéltük”, hogy mi jelent meg tollunkból, jobban mondva a gépünkből a lapban, mert aszerint fizettek bennünket.

* Dunga brazil szövetségi kapitány, kijelentette, hogy Ronaldinho nem lesz még a keretben sem a vb-n!

* Kiterjesztett vizsgálat indult Džajić (és társai) ellen. Több millió márkáról és egyéb csúszópénzről van szó.

* Kaká szeretne visszamenni a Milanba – szerinte ezt az Úr is így akarja.

* Đorić, az én időm legbutább hátvédje, nemrégen még az edzőiskola, majd a ificsapatok igazgatója volt. Végre valaki rájött „valamire”, és most már „csak” az 1994-es generációnak az edzője. Megáldotta az ég ezeket a gyerekeket.

* Savić, az egykori kiváló válogatott csatár fia túl akar tenni az apján is: „Az életemet adnám a piros-fehérek bajnoki címéért! Az apja nem mondott le életéről, hanem csak rúgta a gólokat, és a bajnoki címek jöttek sorjában... Sajnos a fia „csak” középhátvéd! Szóval...

* A Fed-kupában Jelena és a többiek a szlovákokkal kell, hogy megvívjanak, hogy visszakerüljenek oda, ahonnan az orosz lányok kiütötték őket. Lehetséges, hogy könnyebb lesz ezeket megverni, mert közel sem olyan díjbirkózó felépítésűek, mint Kuznyecováék, sőt, Hantuchovát én rögtön specialistához küldeném, mert kétségbeejtően sovány!

Igaz, hogy ezt ma a nők nemcsak, hogy nem tartják hátránynak, hanem erről is álmodnak. Daniela egyébként azzal is felvág, hogy neki vannak a leghosszabb lábai a teniszezők között. Na kérem!

* A napokban, hogy ne kelljen minden négy-öt napban mennem mandulát venni, elhatároztam, hogy veszek egy kilót. Hogy mi ebben a pláne!? Hát az, hogy kaptam egy eredeti pakolást, melyen a legnagyobb megrökönyödésemre az áll, hogy az USA-ból hozzák be a mandulát! Úgy látszik, itt, nálunk senkinek sem jutott eszébe, hogy ültessen egy-két száz fát, és jól keressen.

* Nos, ide tartozik a minap megjelent cím, hogy mi lesz a dinárral? Mindaddig, míg ilyen dolgokat is behozunk, a válasz csak is az lehet, hogy SEMMI! Fenét semmi, megy a béka feneke alá!