Piacot a találmányoknak

Péterváradon 2002-ben alakult meg a Feltalálók és Újítók Szövetsége, amelynek rövidített neve API (Asocijacija pronalazača i inovatora). Elnöke Miloš Katić, vele beszélgettünk az API-ről, a feltalálók és újítók helyzetéről, társadalmi megbecsüléséről.

– Kezdetnek néhány mondatban vázolja, hogy szövetségüknek mi a küldetése? Milyen céllal alapították meg?

– Bírálattal kezdem. Ha az újítókat és a feltalálókat tömörítő egyesületek, szervezetek jól működtek volna, szövetségünk ma nem létezne. A feltalálók ezektől az egyesületektől, egyesületi vezetőktől vállveregetésen kívül semmi mást nem kaptak. Néhányan ezt megelégeltük és 2002-ben megalapítottuk a Feltalálók és Újítók Szövetségét. Mi a célunk, mi a küldetésünk? Nem fontossági sorrendben sorolom: segíteni a találmányok szabadalmaztatásában, kiállításokon, előadások során és egyéb rendezvényeken ismertetni és népszerűsíteni tagjaink munkáit, és ami talán a legfontosabb, a találmányokhoz piacot találni. Mert hiába szabadalmaztatjuk mi újításainkat, találmányainkat, ha az csupán a Szabadalmi Hivatal archívumát gazdagítja.

– Mondjon néhány példát arra, hogy miképpen tudták az API tagjai értékesíteni ötleteiket?

– Sok példát felsorolhatok. Említhetem az újvidéki Mato Zubac projektumát, amellyel Brüsszelben díjat is kapott. Ő a környezetünkben fellelhető természetes anyagok felhasználásával foglalkozik. Elképzelése szerint a falusi közösség kis beruházással teljesen önellátó lehetne, ha felhasználná mindazt a mezőgazdasági hulladékot, trágyát, tápot, amit eldob, értelmetlenül eléget. Zubac még az istállótrágyából is pelettet készít. Tervei, elképzelései alapján a horvátországi Vinkovcin építettek nemrég egy gyárat, de a bajsai Papp Zoltán brikettelő üzeme is az ő tervei alapján készült. Megemlíthetem a szenttamási Kovačić családot, szövetségünknek tagja az apa, a fiú és az unoka is, akik világraszóló találmányt eszeltek ki, és értékesítik. A végtelen szalagok szállítását végző különleges hengert, amelyet ma már mindenhol SUČ-nak ismernek. Dr. Snežana Pavlović egyetemi tanár volt tavaly – a Blic napilap szerint – Szerbia legjobb női üzletembere. Harmincezer euróval díjazta a napilap. Ő is a mi tagunk. Olyan adalékot kísérletezett ki, amely serkenti a növények növekedését és növeli ellenálló képességüket. Nova Pazován gyára van, ahol ezt az adalékot gyártja.

– A hallottakból arra következtetek, hogy a tagok nemcsak újvidékiek.

– Az ország minden részében élnek feltalálóink. Tagságunk száma változó, ugyanis minden tag tagsági díjat fizet. Ha ezt nem teszi meg, töröljük a tagságból. Az API magvát ötven feltaláló és újító képezi, de a tagok száma meghaladja a százat. Csak az lehet a tagunk, akinek van találmánya. A tagsági díjakból a kiállítások költségeit fedezzük. Tavaly nyolc nagy és több kicsi kiállításunk volt. Magyarországon Székesfehérváron és Makón állítottunk ki, de voltunk Budván és Ilokon, ezenkívül az újvidéki mezőgazdasági vásáron és az idegenforgalmi vásáron is, Belgrádban a műszaki kiállításon, és Becsén az IDEA elnevezésű nemzetközi kiállításon.

– A szövetség mellett akadémiát is alapítottak. Miért?

– Amikor a piacon megjelenünk találmányainkkal, és különböző akadémikusokkal, professzorokkal, doktorokkal beszélgetünk, gyakran lekicsinylően viselkednek velünk szemben. Kik vagyunk mi, akik az egyetemi tanárokkal akarjuk elfogadtatni munkánkat, velük felvenni a versenyt!? Sokan közülük féltékenységből, gőgből, irigységből nem hajlandóak velünk szóba állni, vagy ha szóba is állnak, bizalmatlanok irántunk, nem hisznek nekünk. Ezért alapítottuk meg a zimonyi székhelyű akadémiát. Az a feltaláló, akinek van szabadalmaztatott találmánya és az már gyártásban van, vagy gyártási folyamat alatt áll, tagja lehet a feltalálók akadémiájának. Akadémiánk első elnöke dr. Sava Bojović volt Novi Banovciról, a mesterséges megtermékenyítés kiváló szakértője, a jelenlegi elnöke pedig dr. Rato Ninković Batajnicáról, aki kitalálta a fehér, vagy az úgynevezett szerb bronzot.

– Erős szövetségük és akadémiájuk van, mégis a saját házában fogadott.

– Volt egy irodánk Péterváradon, vagy inkább nevezném üzlethelyiségnek, ahol a kiállítási tárgyainkat tartottuk, ám a Tartományi Végrehajtó Tanács kiköltöztetett bennünket onnan és átadta a Metals Banknak. Jelenleg új helyiséget keresünk, de megértő és segítő szándékra nem lelünk, ezért fogadtam a saját házamban. Jelenleg azonban nem ez a legnagyobb gondunk. Tavalyelőtt a szerb parlament meghozta az illetékekről szóló új törvényt. Ez a törvény szabja meg a szellemi tulajdonra vonatkozó illetékeket is, amelyeknek a nagysága most a csillagos eget veri. Például egy bánostori tagunk hétezer eurót kapott a gazdasági minisztériumtól, hogy beindítsa üzemét. Ennek az embernek egy szabadalmaztatott találmányért az új törvény szerint évente harminchatezer dinárt kell fizetnie. Persze, ha szeretné fenntartani szabadalmát és szeretné megakadályozni találmányának ellopását. És ezt minden feltaláló szeretné. Tavalyelőtt ezer dinár volt az illetéke. Tíz szabadalmaztatott találmánya van. Könnyű kiszámolni, hogy mennyit kell fizetnie évente. Ennyit a társadalmi megbecsülésről, arról hogy Szerbia mennyire értékeli a feltalálók és újítók munkáját. (Fotó: Dávid Csilla)