A legszebb nőt (hát még a rossz focit!) is unja valaki (mindenki)

NigériávalKoreában, az olimpiai játékokon kerültem szembe. Megvertük őket 1:0-ra, és ez még inkább késztetett arra, hogy a Ghána–Nigéria afrikai középdöntőt egy szemszögből, és két érdekből nézzem. Ghána „velem szemben” van kétszeresen is: egy csoportban van Ausztráliával és Szerbiával is. Tehát bevetettem magam a karosszékbe egy nagy füzettel a kezemben, és jegyezni kezdtem azt, hogy Ghána játékosai hányszor érnek labdához. Hihetetlen, hogy ez a csapat van a döntőben! Csapnivalóan rosszul játszott, amit ékesen mutat a következő lesújtó kimutatás: összesen 269-szer értek labdához! De nem ez a legnagyobb baj, hanem hogy ebből 71 „egyérintős” volt, tehát leginkább fenéken rúgták a labdát! Továbbá 31-szer két ízben értek egymásután a labdához – sikerült az „amolyan adogatásféle”?! Három egymásutáni érintés az egész meccsen 19-szer történt, pedig, ugye, a háromszögezés a mai labdatartásos labdarúgás kezdőbetűje! Négyszer hoztak össze négyszeres, valamint ötszörös adogatást. Hatos, hetes és nyolcas sorozatuk egy-egy volt, és éppen úgy, mint a két tízesnél, ilyen esetben csakis visszafelé vándorolt a labda! Nigéria nagy ászai is levizsgáztak, mert a hihetetlen fölényt nem tudták kihasználni. Az egyetlen gól sarokrúgás után, egy valóban szép fejesből született. Én ha Antić lennék, éppen ezért félnék a Ghána elleni meccstől, mert biztos vagyok abban, hogy minden szerb játékos úgy néz mától kezdve erre a csapatra, mint valami „előételre”! (S mondhatnám, joggal.) És ez végzetes lehet.

De a többi vb-re eljutott afrikai csapat is lebőgött! Hisz sehol sem volt Kamerun és Elefántcsontpart a sok nemzetközileg is elismert sztárjával. Algéria és Nigéria csak a harmadik helyért csatázhat. Persze, a Dél-afrikai Köztársaságot nem szabad itt említeni, mert ők otthon játszanak, s a vb-n a házigazda leginkább mindenféle előnyben részesül.

Egy devalvált mesterhármas ürügyén

Nem sok helyi rangadó van a világon, mely veri a manchesteri United és City vetélkedését. A múlt héten már erről regéltem is Tévez, a „hazaáruló” két gólján és a Man. Utd. esetleges kupán vágásán kéjelegve. Nos, csütörtökön volt a visszavágó, 75 ezer néző előtt (és a Ligakupa rangban a harmadik verseny Angliában!), a 90+2. percben (a rájátszás második percében), alig két perccel a 2-szer 15 perces hosszabbítás kezdete előtt Rooney fejes gólja megnyitotta a pokol kapuit és fenék nélküli szakadékát a City játékosai és szurkolói előtt és alatt. Pedig milyen nagy volt az örömük akkor, amikor Téveznek sikerült egy egészen hihetetlennek látszó lövése a 80. percben, és az eredmény tükörképe (2:1, azaz 1:2) lett az egy héttel korábban lejátszott meccs kimenetelének. Bár mindenki tudta, hogy ennek a gigászi viadalnak ezzel nem volt vége, de a „több mint harminc éve nem nyert semmit klubnak” hihetetlenül fontos volt, hogy még van fél órája (lett VOLNA!) a mennyekbe jutásra, arra, hogy három évtized után bekerüljön egy (akármilyen) kupadöntőbe. S mekkora értéke lenne akkor Tévez három góljának!
Az ember azt hinné, hogy Olaszhonban, a Milan–Udinese kupameccsre, ha nem is éppen olyan nagy lett volna az érdeklődés, mint a fentire, de félig azért megtelhetett volna a városi stadion, ó, nem! Kongott az ürességtől, rossz volt nézni, hogy a keleti óriáslelátó egy-egy részében ketten-hárman ültek. A futball szempontból „dadogó” Milan 1:0 veszített. De vissza a Man. Unitedhez egy érdekes apróságért. Rio Ferdinand három meccses eltiltást kapott, mert labda nélkül megrúgott egy ellenfelet. Náluk ugyanis a tévéfelvétel beszél, és nem találgatják, hogy megtette-e azt a bizonyos „valamit”, vagy sem. Fellebbezett! Erre négy meccsen nem játszhat?! Tanulhatna ebből valamit a SZLSZ is.

Két kínai, a két unszimpatikussal szemben

Meglehetősen otthonosnak kell lenni teniszben, hogy fejből megmondja a melbourne-i torna női elődöntőjének párosítását! Persze nem a díjbirkózó Serenára gondolok, de még nem is a „visszatérő belga II.-re”, mert bármennyire is unszimpatikus számomra mindkettő, a józan ész azt mondta, hogy ők majdnem biztosan ott lesznek (de egyik Williams mindenesetre). Honnan származik az én antipátiám ezekkel a női személyekkel szemben. Jó néhányszor elmondtam, de hadd tegyem még egyszer, hogy jobban aludhassak. Ha Serena a labda rúgásával keresné kenyerét, mint azt Ferdinand teszi, akkor a rasszista botrány (!) (ázsiai volt a bírónő, akinek a torkába akarta nyomni a
labdát!) miatt legalább egy féltucat tornáról kitiltják. De minden bizonnyal a következő
Grand Slamről, tehát nem lehetne Ausztráliában. Arról a botrányos nyögésről, sikongatásról és hörgésről, amit a meccsek alatt végez, meg nem is akarok szólni. Ha nézem is a játékát, azt a gombot nyomom meg, mely azt mondja, fogd be a pofád!

„Isten látja (nem is olyan tiszta) lelkemet”, ahogy a mondás megy, és csak Ő tudja, hogy milyen kacifántos az én gondolatmenetem... Fogadtam évekkel ezelőtt, hogy Henin az egyéves sérülés után nem ugyanaz a nő!? Nem mintha valakit becsempésztek volna helyette, de hogy minél pontosabban írjam le, amit gondoltam, vegyék maguk elé kezeiket, és az egyiken mutassák fel a kisujjukat, a másikon pedig a hüvelykujjat! Nos, ez volt a differencia a „betegség” előtt és utána. Nem könnyű ám megizmosodni, ha valaki beteg. Ezt én mint tornatanár és a legmagasabb iskolákat elvégzett edző meglehetősen jól tudom. Ezért állítom, hogy az a bizonyos év a szervezet „tisztára
mosására” kellett!
Hogy az újabb két év (most nem betegség volt az ok) mire kellett, majd kisül egyszer. Vannak olyan jelek a sokszoros Grand Slam-győztesen, melyeket nem szeretnék látni unokáimon. Nézzék csak meg figyelmesebben az ajkait! Mintha nagyon komoly hideglelése volna. De az nem tart ennyi ideig, nem ilyen színű és nem ilyen méretű. Egyik ismerősöm – akinek a gyereke drogozott – hívta
fel figyelmemet erre a tényre, mondván, hogy neki ez a jelenség jól ismert! Lehet, hogy téved, s vele együtt én is... Az ujjaim azonban, bármikor is nézem őket, nagyon, nagyon másak. Nos, mindezt elmondva talán nem is furcsállják, hogy a két kínai lánynak drukkoltam, de nagyon. Zsengnek nem volt esélye a belga ellen, de Li egész közel volt a torna, de egyben az egész idény legnagyobb meglepetéséhez. Valójában már az a tény, hogy eddig is eljutottak, talán minden idők legnagyobb meglepetése, mert mindmáig sohasem volt két ázsiai hölgy ilyen magasan egy Grand Slam-tornán. Mondjam, hogy jönnek a „sárgák”, mint azt a Biblia állítja!? Hát, kimondtam.