Megszűntek a kedvezményes horgászengedélyek

Az új törvény szerint valamiféle állami horgászjegy kiváltása kötelező minden horgász számára, 14 éven felülieknek, férfiaknak, nőknek egyaránt. Ezenkívül 500 dinár a tagsági illeték, ami a horgászegyesületet illeti. Továbbá pótengedélyt kell majd kiváltani egyes horgászvizekre, vagy azok egyes szakaszaira, de erről még nincs végleges határozat. Erről a múlt szombatra tervezett ülésen kellett volna dönteni, de az egyesületi elnök összejövetele elmaradt. Szóval, az eddigi kedvezményes horgászengedély – ifik, nők és 65 évnél idősebb férfiak számára – megszűnt, bizonyítéka annak, hogy egyelőek vagyunk.

Ámbár lehetséges, hogy sok idős nyugdíjasnak más a véleménye mindezekről, a 10 000 dinár alatti nyugdíját beosztandó, meg valószínűleg azok a munkások sem fogadják lelkesedéssel ezt a törvényújdonságot, akik hónapokig várnak járandóságukra.

Az is újdonság, hogy drasztikusan korlátozott a napi kifogható hal száma és súlya, miszerint naponta három darab nemes hal, melynek összsúlya nem haladhatja meg a 5 kilogrammot, emellett öt kiló keszeg- és fehérhalféle lehet a megtartható zsákmány. Ha horogra akad, nem szabad visszadobni a törpeharcsát, az ezüstkárászt és a durbincsot, vagyis a piptetűt. Viszont jó néhány halfajra általános tilalom lép életbe, de erről egy másik alkalommal részletesen.

Tulajdonképpen van, létezik Vajdasági Horgászszövetség (Savez Ribolovaca Vojvodine), vezetőségi tagsággal, de azonkívül, hogy a halász- és horgászengedélyek magas árából eddig is bekasszázták a részüket, tevékenységükről keveset, vagy inkább semmit nem tudunk. Pedig mi, horgászok jól tudjuk a kötelességünket, tiszteletben tartjuk a törvény rendelkezéseit, amit a belgrádi mezőgazdasági minisztérium hozott meg a vajdasági horgászok számára, ami többé-kevésbé eltér a szűkebb Szerbiában érvényben levőktől.

Előreláthatólag, amilyen drasztikusan változik és főleg drágul hobbi- és sporttevékenységünk, hasonló mértékben csökkenni fog a horgászok száma Vajdaság-szerte. És arra ki ad/adhat választ, hogy mi lesz a több száz kisiparos halásszal, ők mennyi és milyen halakat foghatnak naponta. Mert eddig minden korlátozás és ellenőrzés nélkül űzhették nem éppen természetkímélő tevékenységüket.

Az eddig elmondottak tükrében íme egy kivonatos idézet Mila Bosić monográfiájából, a Vajdasági Múzeum rendkívüli kiadásából, melynek címe Halászeszközök és szerszámok Vajdaságban; az elmúlt évszázadok távlatából.

Önálló halászattal foglalkozni már a 19. században is csak a halászmestereknek volt joguk. A mesterlevelet pedig négyévi inaskodás, majd újabb négy év gyakorlat után szerezhették meg. Mint a vándorhalász-segédek, bejárva az országot, több halászmesternél segédkeztek, dolgozva, tanulva. A segédévek lejártakor vizsgázhattak, kézhez kapták, mai kifejezéssel, a diplomát, mint elismert halászmesterek. Minden addigi tevékenységükről a munkakönyvükbe beírt és hitelesített adatokkal igazolták az addigi nyolcéves tevékenységüket.

A második világháború után halászattal foglalkozhatott: szakképzett halászmester, az ő felügyelete mellett félszakképzett halász és halászathoz értő segédmunkás. Külön kategóriát alkottak a halastavakban, állami halgazdaságokban dolgozó munkások, melyek szintén lehettek szakképzettek, mint munkavezetőik, félszakképzettek és segédmunkások. A képzettségükhöz mérten állandó, biztosított jövedelemmel, vagy teljesítmény szerinti jövedelemelosztásban részesültek.

Mostanában is Vajdaság természetes vizeire adnak halászjogosítványokat. De milyen feltételekkel? Eddig be kellett fizetni 1800 eurót, így bárki halászengedélyhez juthatott, nem volt szakképesítéshez, szakvizsgához kötve, de csak egy bizonyos vízszakaszon halászhatott... Várjuk, hogy az új törvény mit irányoz elő.