A tiszai tragédia egy hónap távlatából – mintha mi sem történt volna

A sikertelen illegális határátkelésre és a 19 ember tragédiájára akkor derült fény, amikor Agron Rama a magyarországi hatóságokhoz fordult segítségért, menedékjogot kérve. Elmondta, hogy feleségével, kislányával és kisfiával szállt csónakra legalább 14 másik koszovói albánnal együtt, a pontos számot nem tudta megmondani. Amikor a csónak felborult, Ramának csak gyermekeit sikerült kimentenie a vízből, felesége sorsáról nem tudott. A magyarországi hatóságok október 15-én értesültek a megmenekült férfitól a történtekről, és azonnal megkezdték a kutatást az áldozatok után. Lapunknak a részletekről Pál János rendőr alezredes, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője számolt be. Tőle értesültünk arról, hogy október 22-én a magyar honvédség búvárjai a Tisza magyar oldalán egy férfi holttestét húzták ki a vízből. Arról is Pál Jánostól szereztünk tudomást, hogy négy nappal korábban Martonosnál a Tiszából egy nő holtteste került elő. A magyar honvédség búvárjai értesüléseink szerint több mint egy hétig kutattak az áldozatok után.

A szerbiai hatóságoktól meglehetősen nehéz volt bármit is megtudni az üggyel kapcsolatban. Hosszas utánajárás után egyedül a nagykikindai rendőrség szóvivője és a magyarkanizsai bíróság vizsgálóbírója, Berényi Ernő voltak azok, akik válaszoltak kérdéseinkre.

Berényi Ernő vizsgálóbírótól tudtuk meg azt is, hogy a szerbiai hatóságok nem rendelték el az áldozatok, az eltűntek keresését. A vizsgálóbíró és a rendőrség csak akkor jártak el, amikor a Tiszából előkerült egy-egy holttest. A szóban forgó személyek közreműködésének köszönhetően hat kihúzott holttestről értesültünk, bár más forrásokból megtudtuk, hogy családtagjaiknak összesen 10 koszovói albán holttestét sikerült azonosítania és örök nyugalomra helyeznie. Az üggyel kapcsolatban lapunk újságírójának a Koszovóról induló illegális embercsempészettel kapcsolatban is sikerült részleteket megtudnia, erről olvasóink korábbi számainkban olvashattak.

Annak ellenére, hogy Szerbia Koszovót – és ebből adódóan nyilván az ott élő polgárokat is – sajátjának tekinti, a tragédiára, amely több mint tíz emberáldozatot követelt, senki sem reagált a szerb kormányból. Nem rendeltek el állami gyásznapot, senki sem nyilvánított részvétet az elhunytak családtagjainak. Szerettük volna megtudni, hogy miért nem. És arra is választ szeretettünk volna kapni, hogy a szerb Belügyminisztérium folytatott-e bármilyen nyomozást az ügyben. Több mint egy tucat kérdést intéztünk a minisztérium sajtószolgálatához, de ezek közül csak egyre kaptunk választ. A Belügyminisztérium válaszleveléből kiderül, hogy október 16-án a határrendőrség munkatársai kutatást végeztek a Tisza partján, közel a magyar határhoz. „A kutatást végző rendőrök abban reménykedtek, hogy az áldozatok holttestére, illetve személyes tárgyaira bukkanhatnak, vagy bármilyen más nyomra, ami az illegális határátkelésre utal. A határrendőrség munkatársai végül különböző ruhadarabokat találtak a folyóparton, ezek valószínűleg az illegális határátkelőktől származtak. Ezen kívül semmi egyéb nyomra nem leltek. A helyi halászoktól semmit sem tudtak meg az esetleges szervező kilétéről” – olvasható a Belügyminisztérium válaszában. A szóban forgó esettel kapcsolatban a határrendőrség nagykikindai részlege és a szabadkai rendőrség bűnügyi részlege járt el, közölte a Belügyminisztérium, valamint hozzátették, minden ide kapcsolódó intézkedést az illetékes vizsgálóbíró és államügyész irányított.

Ugyanakkor amikor fény derült a 19 koszovói albán tragédiájára, lapunk kapcsolatba lépett Vajdaság szinte összes határ menti rendőrállomásával, határátkelőjével és bíróságával. Akárhol is kérdezősködtünk, vagy nem hallottak az ügyről, vagy nem akartak nyilatkozni. Egyedül Berényi Ernő magyarkanizsai vizsgálóbíró volt az, aki tudatta velünk, hogy nincs folyamatban semmiféle nyomozás vagy kutatás.

A Belügyminisztérium egyik munkatársa egy héttel a tragédia megtörténte után közölte velünk, hogy az ügyről annyit tudnak, amennyi megjelent a Beta hírügynökség honlapján. Továbbá azt a tanácsot kaptuk tőle, hogy lépjünk kapcsolatba a magyarországi rendőrséggel.

A szerbiai hatóságok hozzáállása 19 ember tragédiájához számtalan kérdést vet fel. Ezekkel a kérdésekkel az Emberi Jogi és Kisebbségügyi Minisztériumhoz fordultunk. Szerettük volna megtudni, hogy ha Szerbia részének tekinti Koszovót, akkor az államhatalomból miért nem reagált senki a legalább 15 koszovói lakos eltűntére, halálára. Azt is megkérdeztük, hogy a polgároknak joga van-e államuk védelmére. Valamint arra is szerettünk volna választ kapni, hogy a szerb kormány némasága vajon sérti-e az emberi jóérzést vagy különböző erkölcsi mércéket. Mintegy tucatnyi kérdésre szerettünk volna választ kapni, ám a szóban forgó minisztérium egyetlen mondattal intézte el a válaszadási kötelezettségét: „Sajnálattal kell közölnünk, hogy Svetozar Čiplić miniszter úrnak nem áll módjában válaszolni kérdéseikre.”

Több szerencsével jártunk az EULEX koszovói missziójánál. Blerim Krasniqi, az Eulex munkatársa közölte lapunkkal, hogy az ügyben folyik a nyomozás, ezért a legújabb fejlemények részleteiről nem nyilatkozhat. Tőle sikerült megtudnunk, hogy a szerencsétlenül járt csónakon valójában 19 koszovói albán utazott, és nem a korábban emlegetett 18. Közülük valószínűleg 15 személy fulladt a Tiszába, ahonnan végül is 10 személy holtteste került elő, ismertette Krasniqi. Október 24-én a koszovói rendőrségen feladta magát az illegális határátkelők útjának koszovói szervezője, közölte Krasniqi.

– A férfi átadta a rendőrségen a pénzt, amit az áldozatok előlegként fizettek ki neki. A nyomozás során kiderült, hogy minden családnak 6 ezer és 8 ezer eurót kellett fizetnie a szervezőknek. A nyomozás pillanatnyi szakasza azok ellen a személyek ellen irányul, akik más országokban vettek részt a szervezésben. Az EULEX megbízott ügyésze október végén két koszovói rendőrrel több napra Magyarországra utazott, hogy újabb információkat gyűjtsön az üggyel kapcsolatban – hallhattuk Krasniqitől.

Az osztrák külügyminisztérium szintén segítőkésznek bizonyult. Hozzájuk azért fordultunk, mivel az osztrák rendőrség október 28-án elfogott egy koszovói albán fiatalembert, akiről kiderült, hogy szintén a szóban forgó csoporttal indult útnak Koszovóról. Ezzel már 4-re emelkedett a tragédia esetleges túlélőinek száma. Az osztrák külügyminisztériumban dr. Harald Stranzl nyilatkozott lapunknak. Egyik első mondatában leszögezte, hogy az illegális határátkelők útja gyakran vezet a Tiszán át, és sajnos gyakran történnek hasonló emberi tragédiák. Ezeknek áldozatai számtalan esetben koszovói albánok, tette hozzá dr. Stranzl.

– Ismeretes számunkra, hogy a legutóbbi baleset során több mint tíz ember veszett a folyóba. Az ügyet az osztrák, a szerb és a magyar hatóságok közösen vizsgálják ki. A gyanúsított személyek ellen közösen nyomoznak az említett országok hatóságai. Mivel egy folyamatban lévő nyomozásról van szó, nem áll módunkban további részletekről beszámolni. Ismétlem, az említett 3 ország közösen nyomoz, és a hatóságok mindent megtesznek, hogy az ügyet sikerüljön megoldani és minden részletét megvilágítani – számolt be dr. Stranzl, majd hozzátette, azzal a fiatalemberrel kapcsolatban sem közölhet további részleteket, akit az osztrák rendőrség tartóztatott le.

Így sikerült megtudnunk, hogy Szerbia valószínűleg mégiscsak nyomoz az ügyben.

Nem hivatalos információkból az is kiderült, hogy a közelmúltban Nagybecskereken a rendőrség letartóztatott 4 taxisofőrt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy ők fuvarozták Szabadkára a 19 koszovói albánt. Belgrádi sajtóértesülések szerint annak a bűnbandának is köze volt az ügyhöz, amelynek öt tagját november 10-én Szabadkán tartóztatták le a belgrádi és a szabadkai rendőrség munkatársai. Az öt személyt többek között embercsempészettel is gyanúsították. Egyikük, Radivoj Sekulić, a szabadkai rendőrség munkatársa volt, aki végül is szabadlábról védekezhet.

Idro Seferi, a Koha Ditore szerbiai tudósítója már korában is nyilatkozott lapunknak, ő volt az, aki az embercsempészet részleteit ismertette. Most elmondta, hogy a tragikus kimenetelű út egyik szervezője ellen, aki Prishtinában feladta magát a rendőrségen, eljárás indult, a férfi azonban nincs fogdában, szabadlábról védekezhet.

– Az első túlélő, akiről értesült a közvélemény, felesége temetésekor tért vissza Koszovóba. Ellene nem indult eljárás. Még egy túlélő bukkant fel, ő Ausztriában van. Szerintem nagy az esélye annak, hogy még többen túlélték a tragédiát, csak ők ügyesen eltűntek az unió valamelyik országában – közölte Seferi, majd arról is beszámolt, hogy a koszovói hatóságok nem voltak elégedettek a magyarországi hatóságok közreműködésével, a magyar fél állítólag nem segítette kellőképen az ottani nyomozást. A 19 illegális határátkelő tragédiájáról az utóbbi hetek folyamán Koszovóban is egyre kevesebbszer tesznek említést, a választások időszakában pedig szinte teljes a némaság az ügyet illetően, hallhattuk az újságírótól, aki még azt is elmondta, nem sokkal ez után az eset után újabb illegális határátkelőkről lehetett hallani, ide kapcsolódó részletekről azonban nem tudott beszámolni.

A koszovói újságíróval folytatott beszélgetés is azt a benyomást keltette, hogy az ottani lakosság illegális kitelepülése már szinte a mindennapok része, senkit sem ráz meg különösképpen a koszovói albánok úgymond tömeges menekülése. Seferi ezt lapunknak meg is erősítette, valamint elmondta, hogy az ottani lakosság több mint 50 százaléka azonnal elhagyná országát, ha erre lehetősége volna. Ennek oka az, hogy Koszovóban rendkívül nehéz megélni, vidéken az emberek legalább 40 százaléka éhezik, a lakosság felélte tartalékait, már nem tudnak milyen forráshoz nyúlni.

Valamikor folyó év elején készült egy nemzetközi felmérés, amelyből kiderült, hogy Koszovó polgárai a legoptimistábbak egész Európában. A Koha Ditore szerbiai tudósítója elmondta, nem tudja ki készítette a szóban forgó felmérést, de nem hiszi, hogy sok koszovóival beszélgetett volna.