Legutóbb 10 évvel ezelőtt volt sztrájk a Magyar Szóban. Először az év márciusában egyhetes munkabeszüntetéssel tiltakozott a szerkesztőség, majd ugyanebben az évben augusztus 23-tól október 26-ig ismét szünetelt a munka. Az ok, hogy a háborús években ellenzékinek számító szerkesztőséget koldusbotra juttatta a hatalom. Zárolták a vállalat folyószámláját, kikapcsolták a telefonokat, a dolgozók meg öt hónapig nem kaptak fizetést. Tíz évvel ezelőtt a végső elkeseredés késztette arra a szerkesztőséget, hogy beszüntesse a munkát – több évig tartó agónia után.
Most ismét sztrájkhangulat van a szerkesztőségben. Hogy miért? Szinte ugyanazok az okok, amelyek tíz évvel ezelőtt voltak: elavult munkaeszközök, alacsony és ki nem fizetett bérek, méltatlan munkakörülmények.
A Magyar Szó alapítói jogát 2004 óta a Magyar Nemzeti Tanács gyakorolja. A helyzetünk mind a munkakörülmények, mind a bérek tekintetében csak annyival lett jobb, hogy idén áprilisig kisebb-nagyobb késéssel megkaptuk a sohasem magas fizetésünket. A munkakörülményeink javítását, illetve a bérek emelését mindig valamilyen változástól vártuk, és eddig nem tiltakoztunk, mert reménykedtünk, hogy majd a soron következő változás valamiféle előrelépést hoz. Legutóbb az új nyomda beüzemelésétől reméltük ezt. Most sem tiltakoznánk, ha nem múlt volna el két év az új nyomda beindításától, és nem azt látnánk, hogy helyzetünk nem javult, hanem romlott. Sőt kilátásaink sem kecsegtetnek semmilyen javulással.
S ez a sztrájkra való készülődés sem egy elsietett ötlet. Már tavaly ősszel jeleztük a vállalat vezetésének és az alapítónak, hogy gondok vannak. Elégedetlenek vagyunk az alacsony fizetésekkel. Akkor átmenetileg valamicskét emeltek a béreinken, és ígéretet kaptunk, hogy apró lépésekben ugyan, de számíthatunk további emelésre. Nemcsak a további fizetésemelés maradt el, hanem az április bérünket csökkentették 15 százalékkal, megvonták tőlünk az utazási költségtámogatást, és a szerkesztőknek előírták, mekkora összeget költhetnek a tiszteletdíjas munkatársak munkájának kifizetésére. Tavaly ősz óta a szerkesztőségek külföldre utazó tagjai nem kapták meg napidíjaikat. Persze, tegyük gyorsan hozzá, nem arról van szó, hogy szerkesztőségi pénzen utazott volna el közülünk bárki is, hanem általában a meghívó fél vagy az újságíró fizette az útiköltséget és a szállást is.
S ez még nem minden: az áprilisi fizetésünk harmadik részletét július elején kaptuk meg. Most augusztus elseje van, eddig a májusi bérünk első részletét vehettük kézhez. Azok, akiknek családja van, azért kerültek nehéz helyzetbe, a fiatalok döntő többsége pedig albérletben él, ők meg azért. Követeljük elmaradt béreink maradéktalan kifizetését.
Évtizedek óta kicsi a fizetés a Magyar Szóban, nem is tiltakoznánk, főként nem a világgazdasági válság idején, ha ez az elkeseredés nem hozott volna felszínre olyan dolgokat, amelyek szerintünk megengedhetetlenek a 65. születésnapjára készülő napilappal szemben.
Az egyik ilyen dolog, hogy a tartományi kisebbségi lapok közül a legkisebb arányú támogatást éppen az egyetlen napilap kapja. Igaz, hogy ez egy jókora összeg, de vajon milyen mérce az, amely szerint egyik-másik lap 65, sőt 100 százalékos támogatást kap a tartományi költségvetésből, a Magyar Szó meg költségvetésének csupán a 31 százalékát. Hogy nem a mi dolgunk ezzel foglalkozni? Ez így van. Nekünk az a dolgunk, hogy végezzük a munkánkat, a lehető legjobban. De mivel a Magyar Szó nem magánlap, nem a Magyar Nemzeti Tanács tulajdona, így jogosnak érezzük a problémafelvetést, s követeljük, az alapítói jogokat gyakorló testület járjon közbe, hogy ez módosuljon. Persze lehetne most arról is beszélni, hogyan történhetett meg, hogy az elmúlt öt évben ez senkinek sem tűnt fel, ezzel senki sem foglalkozott. De nem a feszültség szítása a célunk, hanem a probléma mielőbbi megoldása. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az alapító politikai tőkéjét hasznosítja. Azt hiszem, itt fog majd kiderülni, vajon igazából mennyire fontos a Magyar Nemzeti Tanácsnak a Magyar Szó. (Egyelőre, úgy látszik, nem vesznek bennünket túl komolyan, hiszen Kókai Péter főszerkesztő lemondott, és a szabályszerűen lebonyolított pályázat után több mint két hónapja nem nevezik ki a lap új főszerkesztőjét, a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak másfél hónappal ezelőtt továbbított szerkesztőségi levelünket sem tartották sürgetőnek, hogy összehívják a 35 fős testületet.) A szerkesztőség sztrájkbizottsága az év végéig adott határidőt, hogy a Magyar Nemzeti Tanács beindítsa a tartományi támogatások elosztási rendszerének felülvizsgálatát, illetve a Magyar Szó újrapozicionálását. Megengedhetetlennek tartjuk ugyanis, hogy – ellentétben a többi kisebbségi lappal – a napilap boldogulását egy gazdasági vállalattól, nevezetesen a nyomda sikeres működésétől tegyék függővé. Nem lehet piaci körülmények közé kényszeríteni a Magyar Szót úgy, hogy közben egy gazdasági vállalat boldogulásában kell osztoznia.
Harmadik követelésünk, hogy legyen a Magyar Szó is nemzeti intézmény, azaz élvezze az anyaország folyamatos, pályázat nélküli támogatását. Egyetértünk, hogy vannak más fontos intézmények is, amelyeknek fel kellene kerülni erre a listára. A mi esetünkben, akárcsak a fentebbi témával kapcsolatban, azt nehezményezzük, hogy ezt nekünk sztrájkfenyegetéssel kell elérnünk ahelyett, hogy a vajdasági magyarság nevében tevékenykedő politikusok számára ez kézenfekvő lett volna.
Kedves Olvasó! Augusztus elsején figyelmeztető sztrájkba kezdünk. Ha az ezt követő két héten belül nem sikerül megegyezésre jutnunk a vállalat vezetésével és az alapítóval, augusztus 17-én beszüntetjük a munkát.
Azzal kívánnak bennünket rávenni, álljunk el szándékunktól, hogy az Önök tájékoztatása nekünk erkölcsi kötelességünk. Vajon valóban csak mi vagyunk, lehetünk felelősek azért, hogy sztrájkhangulat van a szerkesztőségben? Csak a miénk az erkölcsi teher?
Tisztelt sztrájkolni készülők! Önöknek ügyvéd kell! (Nem Józsa ügyvéd úr.) Nem elég csak követelni, ismerni kell a lehetőségeket is. Hogy csak egy példát említsek: valószínűleg a nyomdával együtt nem lehetnek nemzeti intézmény. Velük együtt külső támogatásra nem számíthatnak. Különben is, önök a tájékoztatás, ők meg ipari tevékenyéghez tartoznak. Az ide vágó törvények is különböznek. Ezen kívül, sok másról is tudniuk kellene, s ebben, témát ismerő ügyvéd segíthet.
Úgy érzem , hogy#19 reziméje helyes : Nem baj még ha sz.. is, de fő, hogy MÉG magyar, és addig is a miénk kell, hogy legyen....
Különben azt javasolnám, hogy legyen a M.Sz. ezentúl kétrészes : az első fele a magyar közérdeket szolgálja, a másik fele meg legyen csak is komerciális és pénzkereső ( amely részben bármely nyelven, bárki reklámja is lehet, amiért jól fizetnek -akár politikai is ) . Gondolják át !
És már megint az EGYETLEN ujság ami egész héten van AZ SZTRÁJKOL.Na ugye a egy szerb ujság az nem igen mert jönn a SEGITSÉG.De itt SAJNOS NEM!!!!Nem éertem hogy mért éppen a MAGYAR SZÓ munkatársaival bánnak igy?Igy is kevés a lap,az irás,Nem valami jo a tartalma(De azért vesszük )mert kell nekünk MAGYAROKNAK.Mi olvassuk ezt a lapot.És olvassni is fogjuk mert bizunk a szerkesztöségben hogy megoldja a problémát!!!!!!!Csak azt nem értem hogy mért nem segit az ÁLLAM?Ja igaz mert kissebségi lap!!!!De ugye az jo az államnak hogy a VAJDASÁGI néptöl elvegye a buzát,kukoricát stb, hogy azoknak lent élhessenek mint a KIRÁLYOK.SZOMORU!!!Erre jok a magyarok.Ne szabad FELFÜGESZTENI A MAGYAR SZÓT mert az olvasoknak az kell,már mint a magyar olvasoknak!!!!!
Sajnálom magát Clara, hogy annyira nincs tisztában a tényekkel és a valósággal, hogy nem tudja, egy kisebbségi NAPILAPot nem lehet kidobni a piacra, mert ha 250 000 emberből 70 000en vennék meg (egy család nem fog három újságot venni), a Magyar Szó akkor sem lenne jövedelmező vállalkozás. mit gondol, miért nincs a horvátoknak, a ruszinoknak napilapjuk Szerbiában? vagy a szerbeknek Magyarországon? Előbb tájékozódjon a kérdésben, és utána nem írna sületlenségeket...
Kedves vadvirág! Egy lépéssel megelőzött. Köszönöm. Csak annyit teszek hozzá, hogy nincs olyan újság (még a Blic sem az), amely tájékoztatása tökéletes, s ezt nem várhatjuk el az évek óta éhbérért dolgozó Magyar Szó újságíróitól sem.
Ami a Családi Kört illeti, Vadvirág rátapintott a lényegre. Legyen a Magyar Szó is profitorientált - ebben a mai világban...!
Clarának: valószínű azért veszik meg többen a Blicet mint a Magyar Szót, mert az orszxágban 9 millió szerb és 250 000 magyar van. Ha meg úgy gondolta, hogy több magyar veszi meg a Blicet, mint a Magyar Szót, akkor erre ne fogadjon, hanem járjon utána, máskülönben ne puffogtasson ész nélkül a levegőbe... A Család Kör magánvállakozás, ezt jó lenne, ha egyszer és mindenkorra megértenék azok is, akik ezt nem hajlandók felfogni
Az újságíróknak emberhez méltó fizetést és biztonságot kell nyújtani. Akkor várhatunk el tőlük TELJESÍTMÉNYT, vagy bármit. Ehhez a szakmához kreativitás, merészség, cselekvési vágy és sok minden más kell - amit nem lehet úgy teljesíteni, hogy nincs meg a biztos betevő falatjuk.
Én is elégedetlen vagyok azzal, hogy a Magyar Szó nem VAJDASÁGI MAGYAR hírújság, hanem elég sok benne a külföldi és a határon túli hír és elemzés, sőt nem a napi anyagon van a hangsúly, hanem MELLÉKLET-újság lett, hetilapocskákat jelentet meg. Kell mindez, csak éppen nem a NAPILAP dolga. Azzal sem értek egyet, hogy nyáron csökkenteni kell az oldalszámot. Vékonyabb újság - még kevesebb olvasó.
Dehát ezek mind egy bizonytalan szerkesztőség és vezetés nem éppen jó döntései. Bizonytalanságban és kétségbeesetten nem lehet bölcs az ember. Még az újságíró sem. Ezért a közpénzek fölött 10000 százalékban rendelkező POLITIKÁNAK (esetünkben a Vajdasági Magyar Szövetség, s a teljesen irányítása alatt álló Magyar Nemzeti Tanács) kötelessége biztosítani a munkaföltételeket és egy jó NAPILAPOT. Egyébként tevékenysége sikertelen. Ebben a tekintetben egyeértelműen sikertelen. Sajnos.
Szurkolok, hogy a Magyar Szó újságíróinak MINDEN követelése maradéktalanul teljesüljön - mert őszintén szólva, nagyon keveset kértek. Sokkal szerényebbek voltak, mintsem lehettek volna.
Sajnos nem csak egyes emberek nem tisztelik mások munkáját, a kettesekre is jellemző. Ez is elszomorító.
Én elismerem, hogy nem minden újságíró teljesítménye egyenlő, és ebben az esetben a juttatási rendszer sem helyénvaló, azonban valóban találkoztam olyan témával, ami köztársasági szinten érintette a magyarokat, a Magyar Szóban mégsem találtam napokon keresztül. Csupán el szerettem volna olvasni magyarul is. Ez is elszomorító.
Ugye mindenki tudja, hogy a törvényhozási és államigazgatási struktúra nem a tartomány szintjén kezdődik, ebből kifolyólag a magyar sajtónak nem szabad szelektálnia.
Emellett azt gondolom, hogy a magyar újságíróknak nem jár alanyi jogon az egyenrangú juttatás, csak azért mert magyarul tájékoztatnak. A magyar emberek nagy része (főleg, aki valóban szeretne tájékozódni) olvas valamilyen szerb napi- ill. hetilapot is. Fogadni mernék, hogy a hétköznapokon több ember veszi meg a Blicet mint a Magyar Szót. Ez vajon miért van?
És a Családi Kör dolgozói miért nem sztrájkolnak?
Tisztelt Alvinczy úr! Kérem, térjen észhez. Azon kívül, hogy más munkáját ócsárolja, tud-e még valamit? A legfontosabb, amit tudnia kellene, hogy egy magyar nyelvű lapnak az eladása korlátozott, ezért semmilyen szerb nyelvű lappal nem szabad összahasonlítani. Más. Az csak természetes, hogy fordítani is kell, hisz a mindnyájunk számára fontos hírek másként nem jelenthetnek meg. Ha valaki csak az ön hozzászólását ismerné, azt gondolhatná, hogy a szerkesztőség a lusták és munkakerülők gyülekezete és még mernek elégedetlenkedni. Számomra nagyon elkeserítő, hogy egyes emberek mennyire nem tisztelik mások munkáját.
A reális támogatás egy részben célt ért követelés. És azt gondolom teljességgel jogos is. Az írásból pontosan ki is derül, hogy a támogatások felhasználásával van gondja a szerkesztőségnek, hogy egy gazdasági vállalkozás ügyes bajos dolgainak van kitéve a közpénzekből finanszírozott nyomtatott sajtó alapú tájékoztatás. Tehát az Ön és mások (szerbiai illetve magyarországi állampolgárok) adójából is befolyó támogatásokról beszélünk. Ezt az üzleti illetve támogatási modellt nem a szerkesztőség állította fel, mégha valamikor működött is, most abszurdnak tartom, hogy az Önök (vagyis Mi, főként vajdasági de a világ bármely pontján élő magyarok) tájékoztatásának kárára megy egy financiális problémákkal küzködő gazdasági vállalkozás szinten tartása.
Nagyon érdekes vplt annó a munka órák evidentálása. Érdekes lenne egy őszinte bevallás is, hogy hányan vannak a M.Sz.ban akik a heti 40 órát aktívan le is dolgozzák ( a puszta jelenlétet is lehet díjjazni, de csak egyes munkakörökben ). Tessenek reálisat írni, és akkor reális támogatásban is lesznek részesítve.
Az más kérdés, hogy az állami munkaviszonyosok között se nem igen van aki ledolgozza a heti 40 órát, de ez már a gyászos valóság része.
#8 Én nem tudok róla, hogy lenne valaki a szerkben, aki napi 8 óra fordításal lenne csakis megbízva, De majd a szerkesztők pontosítanak. De ha mégis, én szívesen alkalmaznék valakit, aki 25-ből napi 8-at fordít nekem szerbről magyarra. Ez szerintem sem rossz.
Pontos kimutatást én csak az online tartalmat elemezve tudok adni:
299.000 bejegyzés egy év alatt, amiből 64.000 Beta/AP/MTI jelzésű.
A fizetések máshol hogyan alakulnak nem tudom, csak azt, hogy egy újságíró, aki délelőtt sajtótájékoztatóra megy majd gépeli a cikket, később fordít, délután pedig interjút készít és estére szintén gépel nem hajlandó ennyiért dolgozni. És augusztus 16-tól nem is fog.
Emberileg megértem a Magyar Szósokat. Tudjuk azt néhány millióan milyen 25 ezerből élni. De nézzük meg a másik oldalról is.
Szükség van a Magyar Szóra, nem vitatom. De a MSZ nem egyenlő az újságírókkal.
Azon elgondolkodott-e már valaki, hogy mennyi a fizetés a Dnevnikben, Blicben, Danasban stb? Úgy tudom csak egy hajszállal több, mint a MSZ-ban. Ott miért nem fenyegetőznek sztrájkkal? Úgy kivágnák őket, hogy a lábuk nem érné a földet.
És nemkicsit többet dolgoznak az ottani újságírók. Miből áll a MSZ nagyobb része? Tegnapi, tegnapelőtti B92-es, Betas hírek fordításából. A hétfői MSZ pénteki szerb hírek fordítása szinte kizárólag (le a kalappal a Sportvilág előtt - rájuk ez nem vonatkozik).
Szóval, ha a vajdasági magyarság csak a MSZ-ból tájékozódna, akkor igencsak alultájékozott lenne.
Nem is rossz cikkek fordításáért 25 ezret keresni.
Az illusztráció meg találó. Az újságírók dél előtt nem nagyon kelnek fel. De azért ugye le az MNT-vel? Ha a szerbek lennének a tulajdonosok, biztos többet keresnének az újságírók is. Meg a MSZ is jobb lenne. Térjünk észhez.
Baj és szégyen. A baj a mienk a szégyen a poltitkai elitté.
Sajnos, ez a hozzáállás valahogy (hogy, hogy nem?!) jellemző az MNT "munkájára": a vajdasági magyarság égető kérdéseit meglehetősen lezseren kezeli - bezzeg saját- és "elvtársaik" boldogulását sokkal jobban szem előtt tartják... :(
Tisztelt Szerkesztőség!
Elolvastam cikküket....... És mélységesen elszomorodnék, ha augusztus 17. után a weboldalukra kattintva nem olvashatnám Szerbia és a Délvidék híreit...... MAGYARUL. Merthogy szerb nyelvtudásom egyelőre minimális, így az RTS híradóit nehezen, vagy egyáltalán nem érteném. Arra kérem ezért Önöket, hogy okos stratégiával érjék el a mindenki számára elfogadható kompromisszumot, és hogy folytathassák munkájukat augusztus 17. után is. Ehhez kívánok sok erőt, kitartást. A cikkel pedig teljes mértékben egyetértek.
Tisztelettel és barátsággal:
Schillinger Péter
Dég / Magyarország
Tisztelt szerkesztőség! Minden szempontból igazuk van. A Magyar Szó megjelenése és a szerkesztőség dolgozóinak (beleértve a hirdetőket, terjesztőket) megélhetése nem függhet a nyomda munkájától. Ahhoz, hogy a lap öneltartó lehessen sokkal nagyobb példányszámra volna szükség, de erre nincs lehetőség, hisz egyre kevesebben vagyunk. A szerkesztőség régebben sem volt rentábilis, mindig dotációra és a Forumban működő többi tevékenységek segítségére szorult. Főleg, a régebben Forumban kiadott szórakoztató kiadványok nagy eladott példányámából származó jövedelem segített. A kis példányszám miatt a szerkesztőségnek nincs szüksége saját nyomdára. Kár volt nyomdagépet vásárolni és azt hinni, hogy majd az megold mindent. A vajdasági magyarok tájékoztatása nem múlhat azon, hogy egy más féle tevékenységgel (nyomdaiparral) egy zsákba zárva, majd csak lesz valahogy. A MNT-nek, mint alapítónak, a tájékoztatás a feladata, s ha erre nem képes, nem lehet alapító.
Apaaaa, Józsaaaaa kezdődik!!!!!!!
Szégyen, hogy az MNT megengedte magának, hogy idáig elhúzza a főszerkesztő kinevezését. Meg az is szégyen, hogy az újságírók átlagfizetése nem éri el a szerbiai átlagot
tik - tak .