Káty, Budiszava (Tiszakálmánfalva) és Kabol magyar közösségeinek II. világháborús veszteségei
Amikor a II. világháborús délvidéki magyar népességcsökkenés és a vérveszteségek kerülnek szóba, túlnyomórészt az 1944/45-ös megtorlások áldozataira és az 1944–1945-ben a partizán csapatoknál elesett magyarokra gondolunk. Egy teljesebb kép összeállásához nagyobb figyelmet érdemelnek azok a nemzettársaink, akik a magyar hadseregben szolgáltak, és főleg az orosz frontokon vesztették életüket.
Hol vannak a tömegsírok?: Szinte minden zentai családnak valamilyen módon köze van 1944-hez
Zentán 1944. november 9-éről 10-ére virradóra a Zentai Történelmi Levéltárban megtalált halállista szerint 65 ártatlan embert végeztek ki a Tisza partján. Szloboda János helytörténeti kutató Zentán történt '44-ben című könyvében ezt írja: „Az 1944-es zentai áldozatok száma a november 10-ére virradó éjszakán kivégzetteknél minden bizonnyal több volt, sokak szerint úgy 90 körül lehetett. Egyesek tudni vélik, hogy e szám pontosan 86 (esetleg 87), mert azon az éjszakán ennyi lövés hallatszott a Tisza irányából, volt, aki megszámolta. Más adatközlő összesen 93 eltűntről, netán kivégzettről tud, sajnos anélkül, hogy a neveket képes volna felsorolni.”
Zentán két emlékművet is állítottak a véres eseménynek. Az elsőt 1994-ben a Felsővárosi temetőben, a másodikat, mely a tömegsír tényleges helyét jelzi, 2007-ben a Tisza-parton, a hídnál.
A Moholi Idősek Otthonában szinte minden férőhely betelt
A 2002-es népszámlálás adatai szerint a hatvan éven felüli személyek számaránya már meghaladta az ország népességének húsz százalékát. Nacsa István, a Moholi Idősek Otthonának igazgatója szerint az idősek száma folyamatosan növekszik a fiatal lakosság külföldre vándorlása, illetve a születések alacsony számaránya és a lakosság magas halálozási aránya miatt.
Szubjektív válasz néhány feltett kérdésre a Hét Nap főszerkesztője és eminens szerkesztője részéről
Előre bocsátom, hogy az alábbi írást legszívesebben nem írtam volna meg. És azt is elmondom, hogy senki sem rendelte meg. Úgy érzem azonban, hogy válaszolnom kell a Hét Napban feltett kérdésekre (de nem tudom, miért, ugyanis nem vagyok a lap főszerkesztője, talán az újságírásban – és nem csak a Magyar Szóban – eltöltött harminc évem ad erre bátorságot).
Kölcsönvett írás
Nem a nemzetközi helyzet, ahogy a Tanúban mondják, hanem/csak a támogatási.Ezúttal pont erről, a támogatás(ok)ról szeretnék írni. Hogy közérdekű téma, azt hiszem, afelől nem lehetnek kétségeink. Ha mégis, akkor megemlíteném, hogy kultúránk, maradjunk csak ennél a területnél, idestova két évtizede, zömmel támogatásokból él, létezik. S ezért (is) feltétlen köszönettel tartozunk. Mert gondoljunk csak bele, mi lenne a magyarországi támogatás nélkül? Lenne könyvkiadás, lennének folyóiratok, lenne sajtónk, színházunk…?
A kedd esténk úgy alakult, hogy csak valamikor éjfél környékén érkeztünk meg a zentai Nyári Ifjúsági Játékokra . A régi bejáraton szerettünk volna bejutni, de eltanácsoltak bennünket a főbejárathoz, mondván, hogy csak ott tudunk bejutni a rendezvényre. Megfogadtuk a biztonsági őr tanácsát, és gyalog indultunk el a Város körüli út utcán keresztül. Mivel a járda túlságosan sötét és keskeny volt, az úttesten haladtunk, mígnem egy kivilágítatlan rendőrautóhoz érkeztünk, amely az úttesten állt, a két rendőr egy fiatalt igazoltatott.
Vajdasági kirándulóhelyek (3.): A Duna-parti kisváros jó néhány csárdával, vadászati és halászati lehetőséggel, strandokkal és egy gyógyfürdővel igyekszik elnyerni a kirándulók kegyeit
A bácskai síkság északnyugati részén elhelyezkedő Apatin nagy múlttal rendelkező város. Lassan egy évezrede, 1011-ben történt első írásos említése, egy Szent István-i oklevélben. A csaknem húszezres lélekszámú kisváros legfontosabb intézménye és gazdasági erejének alappillére a sörgyár, aminek olyan megbecsülése van, hogy a település határára érve a helységnévtábla felett is ott az emblémája, és a helyi kávézók mindegyikének ponyvája, sátra ennek az üzemnek a termékét reklámozza. Ezt az a rövid idő alatt is tapasztaltuk, amíg átszeltük a várost, ugyanis úti célunk először a 2-3 kilométerre északkeletre fekvő Junaković Gyógyfürdő volt, ahol azt igyekeztünk felmérni, milyen szolgáltatásokat nyújt ez az intézmény, és hogy milyen vastagságú pénztárcára van szükség ezek igénybevételéhez. A 270 fekhellyel rendelkező gyógyfürdő 1983-ban kezdte meg működését, vizei 700 m mélységből származnak, és akár az 50 Celsius-fokot is elérhetik, minőségük alapján pedig ugyanabba a sorba tartoznak, mint a harkányi vagy a Karlovy Vary-i gyógyvizek.
A kék útlevelek használhatósági határideje december 31-én lejár – Magyar schengeni vízumot csak akkor kapunk, ha a kérelem időpontjától számítva útlevelünk még három hónapig érvényes
Tavaly szinte az utolsó pillanatban hosszabbította meg a köztársasági parlament a kék útleveleink érvényességi határidejét. Ezek szerint a régi útlevelekkel december 31-ig utazhatunk. Mindenképpen ki kell váltani az új úti okmányt, mert újévtől csak ezzel léphetjük át a határt. Mint az majd alább kiderül, jó, ha már most kérünk időpontot az új dokumentumok elkészítéséhez, ugyanis helyenként a várakozási idő egy vagy több hónapos, és vélhetően az év vége közeledtével egyre nagyobb lesz az érdeklődés. S essen szó az árakról is: a z új személyi igazolványért több mint 2000 dinárt kell adni, míg a réginek a költségei 270 dinárt tettek ki. Az útlevél kiváltása 2200 dináros illeték kifizetésével jár, és persze mindkét dokumentum esetében kell állampolgársági bizonylat meg anyakönyvi kivonat.
Megszoktuk már, hogy ilyenkor nyáron, júliusban zarándokútra kelünk, és Kavilló felé vesszük az irányt, hogy megnézzük a Tanyaszínház bemutatóját. Majd azt meglátva összehasonlítgatjuk az előbbi évek előadásainak teljesítményeivel, jellegével, és hetekig elemezgetjük, akár hónapokig is a látottakat, vitatkozzunk róla, dicsérjük és bíráljuk, de mindenekelőtt csodáljuk a fiatalok abbeli törekvését, hogy minden körülmények között – jobbára csak csökönyös elszántságból – immár több mint három évtizede fenntartják ezt a színházat.
