Megfáradva, de törve nem, mi több, lelkesen!

Szóval, kicsit (nagyon) megfáradva érkeztünk el a X.Nyári Ifjúsági Játékok utolsó napjához, de ez a fáradtság az a jófajta fáradtság – amikor tele vagyunk élményekkel, amikor nem fáj a múlt, amikor... Sokáig folytathatnánk ezt a sort is – a sorok más csak ilyenek –, de ezt majd ráérünk néhány nap múlva, otthon megtenni, amikor felidézgetjük a képeket – amikre emlékszünk, és amikre nem –, és a barátokkal vagy a haverokkal egy nagy utósörözés végén arra a megállapításra jutunk, hogy: Basszus, de jó volt! Még akkor is, ha időközben akadtak dolgok, amelyeken bosszankodtunk – mert biztos akadtak mindenkinek –, amelyekért másokat szidtunk – enyhe emberi gyarlóság –, amelyekről azt hittük, kedvezőtlenül befolyásolják a Játékok-élmény alakulását – pedig nem is! Kedves kolléganőm sört ígért, ha nehezményezem a kürtőskalács-hiányt. Na jó, egye fene, nehezményezem…  Meg akkor már a gírosz-hiányt is, hátha bezsebelek még egyet…  Az értékeléskor minden bizonnyal ezek is nyomnak valamicskét a latba, bár meggyőződésem, hogy értékelni sosem a negatív dolgok felsorakoztatásával kell, azokra inkább csak úgy kell tekinteni, mint tényezőkre, amelyek által még jobb, még tökéletesebb lett volna ez az egész banzáj. Az örök fanyalgóknak pedig akkor is lenne min fanyalogniuk, ha az első körben emelt kifogások kiküszöbölődnének, mert akkor jönne a második, a harmadik meg a sokadik… Nekik biztosan voltak kifogásaik a Játékossal kapcsolatban is (amit szerencsére nem közöltek velünk ), de a fesztiválújság rendkívül jó fogadtatásra talált, úgy tűnik, bejött nektek ez a „töpörödött törpördög”-világ. Ezúton szeretném megköszönni minden kedves olvasni szerető Játékos Pajtásnak a rendkívül sok pozitív visszajelzést a lappal kapcsolatban (mindannyiunknak jólestek, meg is ünnepeltük mindegyiket – szigorúan a Ti egészségetekre, és csak elvétve a miénkre), na meg persze az általunk meghirdetett „legszimpatikusabb csapat” szavazására érkezett voksokat is. (Külön köszönet a ránk leadottakra – bár a tisztesség kedvéért magunkat diszkvalifikáltuk –, tudjátok, mi „nem prímázzuk a mitót… ) Most már azt is elárulhatjuk, hogy amikor ez a törpös ötlet megszületett, mi, a Játékos készítői rögtön le is osztottuk egymás között a szerepeket (lehet találgatni, hogy ki kicsoda). Most egy kicsit skizofrén helyzetbe hozom magam, ha megengeditek, oké? Hm… Melyik énem is szóljon most? Talán elsőként Törpapa bőrébe bújok – bár szakállat nem növesztek, fehéret meg pláne nem –, de engedjétek meg, hogy egy kicsit haza is beszéljek, és itt, a Játékos hasábjain mondjak köszönetet minden egyes munkatársamnak, akiknek a neve az impresszumban szerepel, illetve mindazoknak a szervezőknek és a szervezésben részt vevő fiataloknak, köztük az árammal bíbelődőknek, a rakodóknak, és másoknak, akik az elmúlt napokban hozzájárultak ahhoz, hogy a fesztiválújság elkészülhessen, és Ti minden reggel a kezetekben tarthassátok: Köszönöm!  (Tudom, tudom, mindenki szívesebben hűsölt volna – a Quimby után szabadon – „almabort inhalálva” valahol a vízparton, mintsem a fokozatosan teává szelídülő kenyérfolyam mellett a tűző napon – mégis önként s dalolva tette ezt, korbács és kenyér nélkül is…) Ja, és Emesének is köszönjük!  Ha egy pillanatra lehetek Okoska Törp – aki egyébként a Játékos csapatán belüli leosztásban szerencsére nem én vagyok –, akkor azt javaslom mindenkinek, hogy a mai utolsó estét már mindenki élvezze végig mindenféle megkötés, görcsösség, stresszhelyzet meg hasonlók nélkül. Visszatérve magamhoz: az én törpöm, ez a szerencsétlen, ám rendkívül vidám flótás itt a bal fölső sarokban, akinek még igazi neve sincs (jut eszembe, küldhetnétek SMS-ben névjavaslatokat szegénykémnek ) minden bizonnyal ezt teszi majd… Ami tehát a legfontosabb: mindenkinek jó bulizást kíván a X.Nyári Ifjúsági Játékok utolsó napjához a Játékos fesztiválújság csapata! És ne feledjétek: egy év múlva ugyanitt – a tizenegyediken! Úgy legyen! 