A párválasztókban gazdagon megőrzött lakodalmiszokás-emlékek egyike a „Hopp, rózsa, viola” kezdetű játék. Nálunk egyedi szövegindítású versfüzér. Hajdani lakodalmi szertartásos dal lehetett, menyasszonytánc emlékét idézi. A Dunántúlon maradt fenn mint szerelmi dal, legalábbis csak a Dunántúlra jellemző a szöveg- és a dallamtípus. Szövege így kezdődik: „Éva, szívem, Éva, Most érik a szilva, Terítve az alja, Szedjük föl hajnalra!” Erre emlékeztet hódegyházi változatunk indítása (Énekelte Urbán Péterné Sípos Márcel , 83, gyűjtötte Burány Béla 1972-ben Hódegyházán. Hódegyháza szerb neve Jazovo). Énekese a játékmódról sajnos már csak ennyit tudott mondani: „Kerekbe átunk. Kicsit ugrátunk.” Minthogy a játékdalok is – hasonlóan a szertartásos dalszövegekhez – utalnak a hozzájuk tartozó játékfajtára, feltételezhetjük, hogy párválasztóról van szó. A dallam lényegében hatfokú, de egy része mixolíd dudanótává bővül (a „Vékony karcsú menyecske” résznél).

Kálvin, a reformátorok második generációjaként, Luther tanítványa volt, és Luther vállain állva messzebb látott és kihasználta a nagy német reformátor tapasztalatait, kudarcait és sikereit. Sok mindent átvett a tanításából is, legfőképp a katolikus egyházzal és a pápával szembeni megvetését és utálatát. Mai szemmel sokban igazat kell adnunk az újítóknak. A XVI. századi katolikus egyházban siralmas állapotok uralkodtak. Az akkori helyzetet a legjobban egy levél mutatja be. A mindössze 21 hónapig uralkodó (1522. január 9.–1523. szeptember 14.) VI.Hadrián pápa 1523. január 3-án, a nürnbergi birodalmi gyűlésen – legátusa, Francesco Chieregatti révén – őszinte kritikát gyakorolt elődei nevében is, amikor kijelentette: „szintén elismerjük, hogy Isten az emberek és különösen a papok és a főpapok bűnei miatt engedi meg, hogy mindez bekövetkezzék az egyházban. Jól tudjuk, hogy a Szentszéknél is évek óta sajnálatos dolgok történtek meg: visszaélések a lelki dolgokban, az isteni parancsok áthágása, úgyszólván minden megromlott. Ezért hát ne csodálkozzunk, ha a kór átterjedt a fejtől a tagokra, a pápáktól a főpapokra. Mi mindnyájan, főpapok és egyházi személyek, letértünk a helyes útról és nagy idő óta nem akad köztünk egy sem, aki a jót cselekedné. … Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a római udvart, melyből talán a baj szerteárad, megreformáljuk. Így legalább onnan indul ki a gyógyulás, ahol a baj elkezdődött. Annál is inkább elkötelezve érezzük magunkat erre, mert az egész világ óhajtja az ilyen irányú reformokat.”⁽¹⁾

Június 11-én az óbecsei városháza zsúfolásig megtelt nagytermében a Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében dr.Stella Leontin balassagyarmati prépost, kanonok, a Váci Egyházmegye főesperese A keresztény boldogság címmel tartott igen elgondolkodtató előadást.

Napjainkban szinte teljesen lerágott csontnak számít a téma, miszerint az irodalom egyre rosszabb helyzetben van, a gyerekek nem olvasnak, a felnőttek pedig egyre kevesebbet, a könyvesboltok és a könyvkiadók tönkremennek…