Gyermekélet XI.

A dalfüzér „Lányok ülnek a toronyba” kezdetű része néha önálló játékként is előfordul. (Énekelte Magócsi Andrásné Varga Etel, 59, gyűjtötte Burány Béla 1972-ben Horgoson. Horgos szerb neve Horgoš). Dallama „indogermán hexachord”. A dalhoz kapcsolódó játékot az énekes így meséli: „Főhúzták a fölső ruhát a kislánnak, úgy, hogy a feje körűbelű ki lëgyën. Ez a közepin át. Kettő óda’rú mëg tartotta. És akkó a többiek körbe mëntek, és akkó, mikó má a gyërtyát monták, hogy: »Ég a gyërtya, ég«, akkó kicseréték a kislánt. Másik mënt bë. A szoknyát másik kettő tartotta ott fönt, a kislány mëg a két kezit főfelé. Azok csak átak, a többiek mëg körbe-körbe forogtak, lépésben.” A füzérszerűen összekapcsolódó különféle szövegek dallam szempontjából is érdekesek. A hexachord az uralkodó hangterjedelem, ennél kisebb alig akad. A hatfokú sorok gyakran bővülnek a felső oktávval, de ilyenkor hiányzik a vezérhang, azaz a hetedik fok. A hétfokúvá bővült hexachord általában mixolíd sort eredményez. A nyolcfokúak között is akad mixolíd, de itt már gyakoribb a dúr sor. Ebben a „fejlett dallamvilágban” azért nem idegen a hanglejtés sem. A lakodalmi mozzanatok mellett nem meglepő a régi szerelmi líra felbukkanásának viszonylagos bősége. Virágénekek maradványaival nemegyszer találkozunk a párválasztó játékok szövegeiben. Az ilyen részletek felbukkanása ebben a stílusban nem magányos jelenség. Kálmány Lajos Temesköz című gyűjteményében például ilyen változattal találkozunk az 1880-as évekből Torontálorosziról (sajnos dallam nélkül): „Hej, tulipán, tulipán, de sok székfű, székvirág! Tele kertöm zsáláva’, a szerelöm lángjával. Mikó rúzsám illattya, akkó szívem biztattya. [Egyet táncra húz el:] Nyisd mög, rúzsám, kapudat, hagy kerülöm váradat! Szita, szita, péntök, szerelöm csütörtök, zab szërda.” Ennek a pompás változatnak sajnos már csak kis töredékét sikerült gyűjtenie Burány Bélának Hódegyházán az 1970-es évek elején. „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske! Nyitva van az arany kapu, csak bújjatok rajta! Hej, tulipán, tulipán, te vagy az a fű, virág, fű, virág. Nyisd ki, anyám, kapudat, Hagy kerülöm várodat... ” [Én tovább nem tudom eztet.] Egy közeli változatát Jász-Nagykun-Szolnok megyéből ismerjük: „Nyisd meg, leány, kapudat, hadd kerüljem váradat! Rózsafának illatja az én szívem bizgatja.” Ez a szöveg az 1970-es, de még a 90-es években is, a szerémségi Satrincán így került elő: „Nyisd ki, asszony, kapudat, kapudat, hagy kerűjjük várodat, várodat! Ha ja várod illacsa, disznó seggit bizgassa.” A divatjamúlt lelkiséget idéző régies szerelmi lírát a csúfondáros tréfálkozó kedv huncut illetlenkedéssé torzította.