A borbélyműhelyből indult

Mészáros Ferenc és Svetozar Gligorić 1983-ban Szenttamáson lejátszott szimultán partijaA világon több tízmillióan foglalkoznak amatőr szinten ezzel a szép és izgalmas játékkal. Sokan vannak olyanok is, akik profiként vesznek részt a különböző tornákon és versenyeken (nagydíjakon) a minél jobb eredmények eléréséért és a ratingpontok számának növeléséért. Milyen szépen hangzik, hogy a sakkozó (illető) gyalogoselőnnyel borítékolta a játék (parti) megszakítását, és várja másnap a folytatását, vagy pedig huszárral lépett előre, vagy éppen futárral támadott, majd pedig bemattolta az ellenfél állását és megnyerte a számára igen fontos pontot, amivel növelte tekintélyét a sakkvilág nemzetközi listáján. Gyermekkoromban a borbélyműhelyekben folytak nagy sakkcsaták a borotválkozásra és nyiratkozásra várakozó egyének körében, természetesen a nézősereg halk buzdítása sem maradhatott el. Mindenkinek megvolt a saját kedvenc sakkozója, akitől elvárta, hogy győztesként adja át a helyét a következő sakkjátékot kedvelő egyénnek. Novo Topolovački, Fehér Lajos és Đunđerski,Gyurák és Papacsek Antal bácsi borbélyműhelyében a késő esti órákig folytak a sakkpartik. Vasárnaponként a déli záróra helyett Antal bácsi csak a délutáni órákban, negyed három körül zárhatta be a műhely ajtaját, addig megszakítás nélkül folytak a mérkőzések. A nézősereg mindig a főleg vicces bemondásairól közismert Szűcs Jánost, a horgászatáról és a halfogásról híres pecás id.Papp Árpád bácsit biztatta és sokszor tapssal jutalmazta meg a jobbnál jobb lépéseket (húzásokat). Akkoriban még jó sakkozónak számított a munkásosztály soraiban Zsellér Sándor profi halász, Német Pál papucsos, Tóth Lajos téglagyári fűtőmester, Béda János villanyszerelő, Jenei Dezső és Zoltán bácsi és így tovább. Szenttamáson 1934-ben dr.Pavle Kostić ügyvéd alakította meg sakk-klubot Szenttamási Sakk-klub néven. Az akkori vezetőség tagja volt még Majer Altarac fogorvos, Stojić Laza és Petar, valamint még néhány sakk-kedvelő egyén kapcsolódott be a klub életébe. Ettől kezdve tagsági díjat is kellett fizetni a tagoknak, akiknek névre szóló tagsági könyvük is volt. Már jóval a sakkegyesület hivatalos megalakulása előtt is tartottak városunkban különböző tornákat, melyeken kisszámú részvevő jelent meg. A sakkjáték főleg a magasabb iskolai végzettségű polgárok, értelmiségiek körében volt népszerű, pl. orvosok, ügyvédek, mérnökök, tanügyi munkások és így tovább. Az egyesületben 1941-től teljesen leállt a munka és csak 1967-ben alakult meg ismét a sakk-klub Losa Stupančevski elnök irányításával. Az 50-es, 60-as években népszerű volt a sakk. A későbbi évek folyamán mind többen kedvelték meg ezt az agytornának is nevezhető játékot és vezetőség, valamint a játékosok száma is növekedett, ami lehetőséget adott arra, hogy a csapat a saját sakkozóival vegyen részt a versenyeken. A községközi sakkligában a következő csapatokkal küzdöttek meg a bajnoki pontok megszerzéséért: Despotovo, Pivnice, Cservenka, Krušcić (Veprőd), Zmajevo (Ókér) stb. Az alakulás után versenyeztek ebben a ligában 1967-től. MarkoKašiković több éven keresztül volt a klub elnöke, játékosa és Szenttamás város egyéni sakkbajnoka. Az elnöki feladatokat jól végezték még: Boško Milinković,Zoran Čobanov,MészárosFerenc, Đorđe Tasovac, Steva Medurić, Steva Srdanov. Nem szabad figyelmen kívül hagyni Labányi József matematika- és rajztanár munkáját, ami a sakkjáték népszerűsítését illeti a J.J.Zmaj Általános Iskola diákjai körében. Az 1960-as évek utolján az iskolában külön délutáni szabad foglalkozásként oktatta a sakk elméleti és gyakorlati részét. Több száz gyerekkel szerettette meg a játékot, és több kiváló sakkozó köszönheti Labányi József tanár úrnak, hogy a későbbiek folyamán jó játékosok lett, pl. Dosztán János, Andróczky István, Mészáros József és a többiek. Đorđe Tasovacot (1933. III. 13-án született) a szenttamási sakkélet egyik élő legendájának is nevezhetjük: versenyzőként, vezetőségi tagként és sakkoktatóként nagyon sok fiatallal ismertette és szerettette meg a sakkot. Neki köszönhetően 1972-ben több mint 200 fiú és 35-40 lány kapcsolódott be az egyesület munkájába, akik közül nagyon sokan jó sakkozóként váltak a klub hasznos tagjává. A lányok fő erősségei voltak: Sandra Tuturov, Slavica Pejčić. A pionírok csapata az 1973-ban Ópáván (Opovo) megtartott vajdasági csapatbajnokságon az első helyet szerezték meg. Porečon, az országos bajnokságon pedig a bronzérmet vehették át. 1974-ben a Nagybecskereken megtartott diákolimpián a szenttamási Vuk Karadžić Általános Iskola csapata (akik a klub tagjai voltak) aranyéremmel tért vissza Szenttamásra. Név szerint: Rade Sekulić, Dragan Vukčević, Dušan Rocanov, Dragan Petković. A középiskolások mezőnyében Dosztán János és Milorad Popov értek el figyelemre méltó eredményeket. Đorđe Tasovac érdeme az is, hogy 2005-ben több mint 2000 gyerekkel ismertette meg számítógép segítségével a sakkjáték alapvető szabályait, az általános iskola első osztályától egészen a középiskola negyedik osztályáig. Ezért külön elismerésben és dicséretben részesült a szerbiai olimpiai bizottság alelnökétől, dr.Snežana Lakičević-Stojačićtól, aki megígérte, hogy minden évben folytatni fogják szerbiai szinten ezt a versenyzést. 1974-ben a diákok körében a Dél-bácskai Ligában a szenttamásiak megszerezték az első helyet és bejutottak a vajdasági szintű Bácskai Ligába. A csapatot a következő versenyzők alkották: Milan Krstonošić, Milorad Popov, Marko Kašiković, Đorđe Tasovac, Sava Manojlović, Rocalov Dušan, Dobrković Dušan, Dosztán József, Mészáros Ferenc és József, Kiro Lazov, Nikola Mandić, Lošo Tupančevski, Abdróczki Huba, Milan Prišić. A női táblán Slavica Lukács és Szenci Mária lépett fel. 1997-ben bejutottak az első sakkligába, ahonnan 1999-ben estek vissza a II. ligába. Azokban az években négyszer voltak az országos kupa döntőjében, amivel kevés csapat tud dicsekedni. Az első és a második sakkligában a szenttamásiakat olyan neves sakkozók képviselték, mint pl. Pikula Dejan (jelenleg a szerbiai válogatott tagja), RajkoMianović, Dejan Branković, Aleksa Savanović, Danilo Milanović, Goran Vujadinović, GoranTodorović, Dejan Možetić, Zoran Majković, Predrag Bodiroga nemzetközi mesterek és Momčilo Draganović, Goran Tešić, Siniša Dujković FIDE-mesterek. Külföldről: GeladijKuzmin, Aleksandar Latin, Gyimesi Zoltán, Muhamedov. Az elnök Medurić Stevo volt, a titkár Sava Manojlović. Ő a Vajdasági Sakkszövetség alelnöki tisztségét is betöltötte több éven keresztül. Ezeknek a vezetőségi tagoknak köszönhetően érték el városunk sakktörténelmében a legnagyobb sikereket az első sakkliga tagjai; az NŠK (Újvidék), a Randički (Kragujevac), a Podgorica (Nikšić) és néhány belgrádi csapat mellett. Amikor kiestek az első sakkligából, néhány évig gyengélkedett a csapat, és az Elan nevet visszaváltoztatták Szenttamási Sakk-klubra. Amikor az első Vajdasági Ligában versenyeztek, akkor a következő játékosok alkották a csapatot: Radoslav Petković, Sava Manojlović, Stevan Srdanov, Đorđe Tasovac, Siniša Paroški, Kiro Lazov. Szenttamás város egyéni bajnokai voltak: Radovan Petković, Dosztán János, Marko Kašiković, Đorđe Tasovac, Sava Manojlović, Mészáros József. A 2008-as bajnokságban az elsők lettek a dél-bácskai sakkligában és bejutottak a Bácskai Ligába. Mészáros Ferenc jelenleg a turiai Peter Drapšin sakkozója. Ferenc három neves sakkozóval játszott szimultánt: Svetozar Gligorićtyal, Adorján Andrással és Bilek Istvánnal, akit Ferinek sikerült legyőznie azon a felejthetetlen mérkőzésen. Andróczky István is tehetséges versenyzőnek indult, de rövid ideig foglalkozott aktívan ezzel a sporttevékenységgel. Dosztán János (1957. VI. 7.) városunk sakkéletének legjobb játékosai közé tartozik. 10 éves korában kezdett el sakkozni az elemi iskolában. Akkor többen (a tanárok, az iskola diákjai) is felfigyeltek a tehetséges sakkozóra. Jelenleg FIDE-mester. Nyolcszor volt Szenttamás város egyéni sakkbajnoka. Háromszor volt a vajdasági munkássportjátékok bajnoka. 15-20 éven keresztül a zentai sakk-klub nélkülözhetetlen tagja volt és Zenta város egyéni sakkbajnoki címét is megszerezte. Néhány évvel ezelőtt mint profi sakkozó átigazolt a magyarországi NB II.-es Újszász csapatához, ahol kitűnően játszik és szorgalmasan gyűjti be a pontokat saját és a csapata részére is. Az ottani II. rangfokozatú sakkligában többnyire az arany középhelyezésért küzd a csapat színeiben. János több nemzetközi verseny első helyezettje és győztese is volt Gyulán, Debrecenben, Szegeden, Egerben, Újszászon, Abonyban, Békéscsabán és Katowicén. Több II. és III. helyet is szerzett: Tapolca, Heves, Füzesabony, Budapest. Több nemzetközileg elismert sakkozóval játszott szimultánt, pl. Svetozar Gligorić, Oroszországból Polugajevski stb. Több országgal és sakkozóval van személyes, baráti, sportkapcsolata: Ivkov,Márkus, Sedlák, Gyimesi Zoltán stb. Lakásában egy külön szoba tele van különböző serlegekkel, érmekkel, dicsérő oklevelekkel, és sok-sok tudományos sakk-könyvvel, amit János naponta áttanulmányoz, hogy bővítse az elméleti és gyakorlati sakktudását. Néhány évvel ezelőtt Dosztán név alatt nyitott bel- és külkereskedelmi üzletet, ahol sakk-kellékek árusításával és forgalmazásával foglalkozik.