Grand Hotel Budapest – A zenekar, amelyik Big Joe-t is megérintette

• Honnan ered ez a felettébb érdekes zenekarnév? Ez csak úgy kipattant valamelyikőtök fejéből vagy van valamilyen háttere, sztorija? Voltak más névalternatívák az együttes megfogantatásakor?

– A névválasztás sokkal nehezebb feladat volt, mint elsőre tűnt. Ha szétnézünk az ismert zenekarnevek között, jó pár egészen furcsa választással találkozunk, és nem csak a kifejezetten idétlen nevekre gondolok. Elkezd egy név alatt futni egy zenekar, és egyszerűen megszokják az emberek, függetlenül attól, hogy az jó-e. Ilyen értelemben nem görcsöltük túl a dolgot, persze szerettünk volna olyan nevet, ami kifejez valamit a lényegünkből. Kezdetben meghatározó irányvonalnak tűnt a zenénkben, szövegeinkben a város, ahol élünk (lásd pl. Budapest, Hetedik kerület c. dalaink), és az első fellépésünkön már Grand Hotel Budapest zenekarként mutatkoztunk be. A konkrét magyarázat: az együttes sok hatást befogad, mégis jellegzetesen budapesti hangon szólal meg. Azóta rengeteg dal született, és nem mondanám már meghatározónak zenénkben a budapesti életérzést, de a név megmaradt. Tudni kell még azt is, hogy pontosan ilyen nevű hotel nincsen. Őszintén szólva azóta szembesültünk ennek a névnek a hátrányaival is, sokan „hoteles”, szalon-bár zenére asszociáltak a név hallatán, sokan azt hiszik, ez egy konkrét szállóhoz köthető, sőt már a Budapesttel is lett bajunk, például amint a fővároson kívül lépünk fel, máris kissé furán veszi ki magát a dolog… De nálunk is érvényesül a szabály, az emberek lassan megszokják, mi is, a jelentése megkopik, de ha nagyon akarjuk, van épkézláb jelentése is… és persze szerethető név végeredményben.

• Az elejétől kezdve ezzel a felállással játszotok?

– 2004 decemberében alakult a banda, kezdetben ketten voltunk, Lóci és én, a két dalszerző. Majd rövid időn belül megtaláltuk dobosunkat, Hajnal Marcit. Az első pár próbán még egy gitárossal próbálkoztunk, de hamar átvette helyét Marschall Marci billentyűn. Ebben a felállásban évekig működtünk. Főként a két Marcinak köszönhető a dzsesszes íz a zenénkben. Mi a dalírós, beathagyományokat hoztuk főleg Lócival, persze nem ilyen egyszerű a képlet. 2006 őszétől Dobozy Ágoston a GHBP billentyűse, a csapat így kerek.

• Mikor kezdődött a debütáló lemezetek gyakorlati része? Annyit tudok, hogy volt egy lemezfelvezető demó, ami még 2007-re datálódik, hogyhogy ennyit „késett” a lemez? A stúdiózás milyen ütemben ment végbe? Minden a tervek szerint zajlott? Hogy találtatok rá a Kék Madár stúdióra? Milyen körülmények között dolgoztatok, volt-e meleg víz, svédasztal, kínai kaja? J

– Pontosan négy év telt el a megalakulásunk és az első lemezbemutató koncertünk között. Szerettünk volna korábban is lemezt készíteni, de egy ideig ezt nem láttuk igazán reális célnak. Aztán történt 2007 tavaszán egy furcsa fordulat; egy óriáskiadó felfigyelt ránk egy fesztiválon és ünnepélyes keretek között előszerződést ajánlott nekünk nagylemez elkészítésére. A kiadóval való együttműködés jegyében készítettük el az említett demónkat. Aztán fél évig vártunk a kiadó döntésére, csinálhatunk-e lemezt, vagy sem. Végül azzal utasítottak el, hogy nem elég kommersz a zenénk a nagy kereskedelmi rádiók profiljához képest. Ez azért furcsa, mert nem mi kerestük meg őket, hanem ők minket, az alapján, hogy hallották, milyen a zenekar. A legrosszabb ebben a kalandban az volt talán, hogy fél évig tartottak minket bizonytalanságban. Azt hittük, bent vagyunk a tutiban, így nem kerestünk egyéb lehetőségeket, mellesleg nem is kereshettünk volna, a szerződésünk értelmében. De végül jól jöttünk ki a dologból. Miután kihevertük a csalódást, rájöttünk, hogy kitörölhetetlenül belénk égett a vágy, hogy készítsünk egy nagylemezt. Megkaptuk az első szakmai elismerésünket is (Fringe-díj, 2007), elkészítettünk egy egészen jó demót, és világossá vált az is, hogy nem a nagy kiadók felé fog vinni a mi utunk. Elhatároztuk, hogy 2008-ban felvesszük az első lemezünket, saját költségen, szerzői kiadásban megjelentetve.

A Kék Madár stúdióban még a „lemeztelen” korszakunkban jártunk, 2007 tavaszán. Németh Jucival (ex-Anima Sound System, Nemjuci) rögzítettünk egy közös dalt, ami egy válogatáslemezen jelent meg (Karafiáth Orsi költeményeit zenésítették meg a magyar fél-underground zenészek). Ekkor dolgoztunk először együtt Lőrincz Györggyel, és kölcsönös, szakmai és emberi szimpátia alakult ki, így nála vettük fel később a lemezünket is.

Maga a lemezfelvétel keveréssel együtt két hét alatt zajlott le, a felkészülésünk jóval több idő volt. Kis túlzással mondhatom, én hatéves korom óta készültem erre; amióta tudom, hogy zenélni szeretnék. A zenekarral igyekeztünk a lemezfelvételt jó előre lemodellezni. Kitaláltuk előre, hogy melyik dalt milyen módon szeretnénk rögzíteni (egyszerre vagy sávonként feljátszva, a számok és a részeik tempóit pontosan meghatároztuk), és annak megfelelően gyakoroltuk és készítettük magunknak a próbafelvételeket. Arra törekedtünk, hogy az „éles” munkában minél kevesebb meglepetés érjen minket.

Meleg víz volt, meg mikró.

• Elégedettek vagytok a végeredménnyel? Idáig milyen promóciótok volt a lemezre?

– Ez egy első lemez, minden tekintetben, én elégedett vagyok vele, szerethető anyagnak tartom minden erényével és hibájával. Kissé eklektikus az anyag, ami abból is fakad, hogy négy év terméséből szelektáltunk egy lemezre valót, de amúgy is jellemző a zenekarra a sokszínűség. Érzek egyfajta igyekezetet a lemezen, mintha mindent meg szeretnénk mutatni, ami csak van bennünk, de így van ez jól, szerintem. Van az egészben közös nevező, és ez nem más, mint a Grand Hotel Budapest lényege, ami egy megfoghatatlan, beskatulyázhatatlan, de roppant erős valami. És ez le is jön a lemezből.

Mivel nem áll mögöttünk menedzsment, komoly promóciónk nem volt. A lemezbemutató koncert előtt saját készítésű matricákat ragasztottunk ki a prominens budapesti vécékbe az underground szórakozóhelyeken. J Megjelent azóta pár lemezkritika és interjú. Van pár YouTube-videónk, ezt a vonalat szeretnénk megerősíteni, tervezzük, hogy az összes lemezdalhoz készítünk videót.

• Az, hogy szerzői kiadásban jelent meg, mennyire bonyolította vagy egyszerűsítette a Grundigény megjelentetését? Magyarországon milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat ilyen formában kiadni az első lemezt?

– A kiadók szerepe, az egész lemezeladás köztudottan egy átalakulóban lévő rendszer. Nem vesznek cédéket az emberek. Mégis kell hogy legyen lemeze egy zenekarnak, de nem a lemezeladások miatt. Meg kell örökíteni, hogy hol tartunk. Kell, hogy le tudjunk tenni egy lemezt az asztalra. És jót tett a bandának a stúdiózás, valahogy jobbak lettünk. Élmény a próbaterem és a koncertek csatazaja után hallani a dalainkat úgy, ahogy korábban sosem; ilyen tisztán, sokszor igen közel ahhoz, ahogy addig csak a fejünkben élt.

• Melyik a legrégebbi és a legfrissebb dal a lemezen? Ugye, az említett demón már szerepelt a Hetedik kerület, a Budapest, a Heges szívek szállodája és az Annamari. Maradt-e fenn pár dal felhasználatlanul?

– Talán a Budapest a legrégebbi és a Traktor a legújabb szerzemény a lemezen. Rengeteg dalunk van még talonban. Sok van, ami kész állapotban van, szoktunk is belőlük játszani koncerteken. Ezenkívül Lócival igen termékeny dalszerzők vagyunk, és számtalan dalt írtunk és írunk is folyamatosan, ezeknek töredékéből lehet csak GHBP-dal végül.

• A szövegek szerintem nem mondhatóak túl vidámnak. Ennyi ilyen kiírnivaló volt bennetek?

– Furcsa, nekem nem lehangoló a szövegeink összhatása… van benne ez is, az is. Mint a mindennapokban is. Talán a szélsőségesebb lelkiállapotok megírandóbbak…

• Milyen a hangulat a bandában? Egyforma karakterek vagytok? Ki tudtok egyezni, mit hogyan csináljatok? Gondolok itt úgy a menedzselésre, a promócióra, mint a művészi részére.

– Tök egyformák vagyunk. Gyakorlatilag mindegy, hogy melyikünk énekel vagy dobol. A barátnőinket is cserélgetjük, nekik ez még nem tűnt fel…

• A baráti körön és az abból kiinduló tágabb szférán kívül még kit sikerült idáig megérinteni zenétekkel?

– Big Joe-t.

• Melyik az abszolút koncertslágeretek?

– Mostanában a Lehetne. De népszerű a Heges szívek szállodája, az Annamari, a Hetedik kerület, a Budapest, a Nincs nékem, a Traktor, a Mr. Selfdestruct is. De jellemzően mindenkinek megvan a személyes kedvence. Koncerteken főleg a pörgős, jól táncolható dalokat csípik.

• Hogyan képzeljünk el egy igazi GHBP-koncertet? Az eddigi két alkalommal úgy érzem, nem kaptam teljes képet rólatok (2007-es Sziget és a tavalyi Játékok, ugye, nappal volt, délután is, rövidebb program, gyérebb közönség...)

– Lóci káromkodva konferál, a közönség meg énekel és táncol. Ha igazán jó a koncert, akkor bizsergek koponyától lábujjig. Nyilván ez inkább meghittebb, kisebb klubokban történik így…

• Idáig hány buli van mögöttetek? Az eddigi legnagyobb vagy legjobban sikerült melyik volt? A legcikibb?

– Nem is tudom, kb. 70 bulink lehetett eddig? A legszarabb az volt, amikor diszkóra kiéhezett embereknek játszottunk, egy DJ bele is szkreccselt a zenénkbe. Igazán jó koncertből is van pár mögöttünk, olyankor izzik a levegő és a közönség nem bír a fenekén megmaradni…

• Vannak-e esetleg szövegírói és zeneszerzői példaképeket, olyanok, akik nagy hatással voltak vagy talán (még mindig) vannak zenei gondolkodásotokra?

– A Beatles nagy etalon. A quimbys Kiss Tibinek van pár jó szövege. Én nem hallgatok sok zenét amúgy, keveset teszek az inputomba. Inkább kihajtom magamból, ami valahogy bennem van. De bármi lehet inspiráló… egy regény egy sora, egy filmzene motívuma, egy álom, esetleg a lányok…

• Valamit a végére....

– A lemez utóéletéhez tartozik az a tervünk is, hogy a lemezborító-készítés során született, de fel nem használt képi anyagokból (is) kiállítást rendezünk. Készült sok fotó és számos nagyon szép grafikai elgondolás, mielőtt a végleges formáját elnyerte a borító. Egy lemezborító születésének története, vagy mit tudom én, GHBP-koncerttel egybekötött kiállításmegnyitó.

http://grandhotelbudapest.hu

http://ghbp.hotband.hu