Ébredjetek robotok!

A Bash-ház pincéjében, a tömegen átverekedve magam, jóleső meglepettség vett erőt rajtam, amikor megláttam a hangszereket. Nem tárult elém más, mint a dobfelszerelés, egy basszusgitár és valami gyanús dobozok, amelyek első sejtésem szerint fúvóshangszereket rejthettek. Szerencsére nem tévedtem, és miután kezébe vette Jeli Gergely az ütőket, Endrei Dávid pedig megpengette a bőgőt, akkor varázsolta csak elő orvosi táskájából drMáriás a szaxofont, meg a trombitát.

A trió azonnal jóleső emlékekkel töltött el: az 1999-ben az olaszországi Palestrinában tartott koncert során szívrohamban meghalt Mark Sandman legendás Morphine zenekarát juttatta eszembe, amely egy évtizedes fennállása alatt, de már az első éveikben is bebizonyította a lehetetlent, hogy lehet ütős, sikeres egy rockformáció, ha nincs benne gitár, és sikereket lehet elérni egy hajmeresztően merész basszusgitár-szaxofon-dob felállással is. De a '80-as években a hazai Disciplina Kičme is ezzel a felállással véste bele magát a rocktörténelembe. A Tudósok mindezt megtoldják egy lapáttal és egy szédületes erejű koncertet produkálnak.

A koncert első pillanatai után én is felhagytam minden kételyemmel és az elemien nyers, minimalista, földbe döngölő, ugyanakkor a funki könnyedségét és játékosságát, de a sandmani melankóliát sem nélkülöző basszus alappillérek megszólaltak Endrei Dávid hajszálpontos játéka mögül, amit némi elektronikus effektekkel, valamint virtuozitással is néha megfűszerezett, így megoldva a kísérőhangszer szerepét is. Jeli Gergely ütemei kőkemények, pontosak és kíméletlenek, szóljanak akár a rockként, akár drum'n'bass-ként. Gergely és Dávid keze alatt már zavarba ejtő természetességgel alkot egységet a ritmusszekció. Rég hallottam ilyen tökéletes együttműködést, kiegészítést dobos és basszusgitáros között. Sodró erejű, masszív, tömör, megbízható alaplüktetést adnak, minden szólista álma lehetne egy hasonlóan erős falra támaszkodni.

Felsikolt drMáriás szaxofonja, szemünkbe röhög, csűr-csavar, követi szavai artikulációját, elemez, beszámol. Beszél kezében a hangszer, a zene él, ott születik a színpadon, együtt lélegezve az egyre jobban révületbe kergetett közönséggel. Bravúros free jazz szaxofon- és trombitaszólóival hipnotizál, képeket tár elénk A hangok között az élelmesen fülelő megismerheti a nyolcvanas-kilencvenes évek A.E. Bizottság hagyatékát. De nem koppintásról van szó, nem a new wave kontrollált őrületével találkozunk, hanem a magába beszippantó mélységekkel.

drMáriás nem megvásárolni akarja hallgatóit, ő nem rock-himnuszokat, könnyen megjegyezhető, fülbemászó popdalokat ír, hanem posztmodern, dadaista, népmesei gyökerű, realista szociokritikát ültet minimalista zenéjükbe, hogy felrázzon bennünket Csipkerózsika-álmunkból. Szövegeiben nem vacakol szójátékokkal, iróniával, nem igyekszik szellemes, humoros, többértelmű lenni. Nevetve szembesít bennünket kicsinyességünkkel, történeteket mesél zavarba ejtő őszinteséggel és az éber ember hűvös nyugalmával. Nem a megváltásról, a határtalan szerelemről beszél, hanem a mocsokról, a szégyenről, a kétségbeesésről, a véget nem érő napi rémületről. Történeteit ugyanaz a részeges, koszos, néha kurjongató, tábortűznél suttogva rémmesékkel szórakozó karakter meséli el, akinél nincs tabu. Mi a szívén az a száján. A Jószívű rendőr történetével a Zsanett-ügy kapcsán elmeséli, mennyire jó rendőrnek lenni, a Jófej politikus barátomban a rossz politikusról beszél akinek csak a lapos-üres feje használható(?), szerelmes dalt énekel a világ legrondább nőjéhez Ki fog szeretni ilyen fejjel?, a Robotokban pedig Pink Floyd-i képpel állít szembe bennünket saját mivoltunkkal, vagy a Basszál című dalban az erotikáról túlfűtött világunkat boncolja, de történetet hallhatunk a jószomszédi iszonyról is.

A Tudósok nem a kereskedelmi adókat hallgató tömegeknek, nem is az önmagát istenítő szellemi elitnek, hanem a gépkorszak romjain tenyésző ,,véglényeknek” és a cyberkorszak öntudatlan álmát alvó robotjainak játszik. Áttételek nélkül adagolja terápiáját, mint ahogy az intenzív osztályon fekvő betegnek az infúziót, teljesen felrázva a megfáradt testet. Mi meg önmagunkat feladva táncolunk tovább a Jedikém, gyere haza! és a The Best of Disco by Tudósok dalaira, megfeledkezve agytépően emberalatti létünkről. A koncert után a kutatócsoport viszont nem vonul el emelt fővel, hanem velünk együtt részt vesz abban a történésben, ami talán a következő koncertjük kiinduló története lesz. Kiváló.

„Robotok, robotok

Esztek, isztok, dolgoztok

Robotok, robotok

Jaj de mélyen alusztok

Mert a halál negatív

Az élet pozitív

Szívem van hát kiáltok:

Ébredjetek robotok!”

Jedikém, gyere haza! 2008.