A magyarkanizsai községben mostantól minden művelődési ház úgy boldogul, ahogy tud
A Magyar Koalíció vezette önkormányzat, ezek szerint a magyar hagyományok ápolását nem tartja fontosnak? Nem derült ki. Az idei költségvetésről szóló beszámolóban (Új Kanizsai Újság) olvashattuk, hogy igenis vannak tevékenységek, amelyek támogatását felvállalják. Pénz is van, 150 millió dinárral nagyobb bevétellel gazdálkodnak, mint tavaly. Azonban a község területén működő művelődési házak és civil szervezetek kimaradtak. Csak a beszámolóból, vagy a költségvetési tervből is – ezt nem tudhatjuk.
Aztán február 13-án sor került az Ozoray évi közgyűlésre, ahol sikerült leszorítani a témát – fennmaradás és működés – a havi tagdíj befizetésére. Parázs vita alakult ki, az emberek egymásnak estek. Ebben segédkezett Nyilas Leonov Anita, az önkormányzat környezetvédelmi és kulturális felelőse, elmagyarázta újfent az új időket, mármint, hogy pályázni kell! (Tavaly a 17 pályázatból csak 1 volt sikeres, de a demokrata önkormányzat 150 ezer dinárral támogatta az Ozoray működését.) Arra egy szót se vesztegetett, hogy az idén a községi önkormányzat mennyi pénzt szán a Művelődési Egyesületnek.
Annyi már korábban kitudódott, hogy az önkormányzat által kiírt pályázaton majd csak egyetlen rendezvényre lesz kapható támogatás, 10 százalékos önrésszel. Ez ekkora intézménynek, mint az Ozoray, ennyifajta tevékenységgel semmiképp sem fedheti a működés feltételeit.
Aki nem írta alá személy szerint a havi tagsági díjról szóló nyilatkozatot, azt kizárták az egyesületből, nem dolgozhat a közös pénzen felépített művelődési házban.
Nem furcsa? Itt akkor vezetik be a vadkapitalizmus szellemét, amikor világszerte recseg-ropog a pénzközpontú, minden erkölcsöt és szellemi javakat mellőző rendszer.
Úgy látszik a helyi vezetők rájöttek arra a régi igazságra, hogy az információk visszatartásával a tájékozatlan emberekkel azt tehetnek, amit akarnak. Aprópénzért egymásnak lehet őket ugrasztani és már eszükbe sem jut, hogy van egy községi vezetőség, amelynek bizalmat szavaztak. Hogy legalább az megmaradjon, amit már évtizedekkel ezelőtt megteremtettek.
Igen, az is lehetséges, hogy mindenki otthon, a négy fal között énekelget, festeget, hímezget, szavalgat. Tehát akkor nincs községi élet, akkor helyi önkormányzatra sincs szükség, az országot sem kell vezetni – mindenki boldoguljon, ahogy tud!
Nem hinném, hogy ez a jövő. Az ember közösségi lény, úgy érzi jól magát, ha megosztja tudását, képességeit másokkal.
És újfent kiemelném, Magyarkanizsán természetes elvárás a lakosság részéről, hogy a Magyar Koalícióból összeállt önkormányzat támogassa a magyar kultúra, a magyar hagyományok ápolását. Ez a kisebbségi lét alappillére. Vagy csak utakat építünk, meg csatornákat?
Talán olyan mélyre nem kellene süllyednünk, hogy minden destruktív maszlagot elfogadjunk és jóváhagyjunk. Szó nélkül.
Ez úgy lenne "fer" ha az állam egyetlen-egy civil szervezetet sem támogatna, még trükkös módon sem. Hamár szabad verseny van, meg maradjon meg az életrevalóbb, szóval kapitalizmus, ahol nyilvánosan mindenki a másik ellen van, de azért kialakulnak szépen a szövetségek, mindenki más ellen.
Elnézést a helyesírási hibákért. Siettem.
Kedves Károly,
Szeretném felhívni a tisztelt figyelmét az aprócska tényre, hogy a fiuk a végén grund nélkül maradtak. Nekik legalább viszont megadatott, hogy a placcukra más valaki építsen házat. Ugyanaz a keserű érzés fog el, mint Bokát a könyv végén, amikor tudatosul benne, hogy az általuk védelmezett placc elárulta őket. Az éremnek két oldala van. Ennek fényében akkor most mondjam én is, hogy tessék többet olvasni? (Nem mondok ilyet senkinek)
Nos, fájó, amikor a más telepszik rá a grundodra, még fájóbb, amikor nem más valaki, hanem akiről azt hitted, hogy a sajátod. Ráadásul még csak emeletes házat se épít rá, hanem hagyja begazosodni, elpusztulni és elsorvadni a már meglévő, de folyamatos ápolásra/karbantartásra szoruló értékeket.
Konkrétabban: Mindez a MK koalíció keze alatt történt? Szégyen. Ha a demokraták csinálták volna, nem lenne ennyire keserű pirula. És megvallom őszintén, a „szenvedjenek meg ők is pénzért”, vagy másképp, durvábban, „a dögöljön meg a szomszéd tehene is” elv kicsit furcsán hat a pont Öntől. Vagy ez már normális dolog és elemi része magyar gondolkodásmódnak? Na, ez a szomorú!
Azt már megszoktuk, hogy a kanizsai fiatalnak el kell hagynia a várost, ha hétvégén szórakozni vágyik. (Ne jöjjön senki a kocsmákkal, hogy ott van, lehet...mert az egyenértékű „a jó neked ez is” kifejezéssel.) Most úgy látszik az idősebb közösségeket is le kell építeni.
És akkor most elemezzük az Ön által beidézett a buta mondatomat: Talán Vittus néni a hímzőkeret mellől fog pályázni, vagy netalántán a 8000 dináros nyugdíjából különítse el a tagsági díjat? Lelkesedésből? Szóval, könnyű a magas lóról beszélni.
És igen, ezeknek az embereknek igenis szüksége van a „lélek tornájára”… És nem, nem várható el tőlük, hogy ugyanolyan elánnal feleljenek meg ill. alkalmazkodjanak a kor követelményeinek, mint pl. Őn. Persze el lehet ezt intézni úgy is, hogy „Nyavalyogni, nyafogni persze lehet. Alkotmányos joga mindenkinek”
Végezetül: Örülök, hogy vannak, akik ennyire választékosan tudnak beszélni környezetemben, mint Ön. Elismerésem! Becsülöm, irigylem (a szó jó értelmében). Valószínű rengeteg munka van mögötte. Egyre azért figyelmeztetnék: A választékos beszéd könnyen csap át puszta fölényeskedésbe. Vannak, aki formált szavakat is ugyanúgy becsülik, mint a paraszt Pista bácsiét. Sokan vannak, akik lenézik a földműves Pista bácsit, mert nehezen formálja gondolatait mondatokká. Pedig ettől még Pista bácsi gondolatai sokszor tisztább értéket képviselnek, mind száz művelt akadémikusé. Talán a érdemes lenne ennek fényében élni, megadva az alapvető tiszteletet minden embertársunknak.
Kérem, most olvassa vissza a #5-ös hozzászólását...
Zoli!
"...Ha nem nyersz pályázatot, akkor a közösségnek annyi."
Ennél butább és szomorúbb mondatot ezen a héten még nem olvastam. Aludtam is rá egy-két sóhajnyit.
Az a "közösség", aki - mint Dagobert bácsinak a rajzfilmben - csak a számszerűsített értékek alapján tud gondolkodni, működni: nem életképes. Te, mint "átlag ember" bizonyára megérted, hogy az önszerveződő civil mozgalmakban, szervezetekben, pont az a lélekemelő - ha már amúgy is lélektornász vagy - hogy nem úgy működnek mint egy kocsmai dzsubox, amibe ha zsetont nyomsz, akkor dalol. A civil kurázsit a szív viszi. Meg persze az ész.
Nyavalyogni, nyafogni persze lehet. Alkotmányos joga mindenkinek. Néhanap azonban érdemes elővenni A Pál utcai fiúk örökbecsűt. És elmélázni azon, hogy azért a semmi kis ragacsért miféle összetartó erő jött létre, hogy mi fán terem a kitartás, a becsület. Hogy a gittegylet tagságától a mái napig tanulhassunk. Meg a kizárt Nemecsektől. Aki ismerte a szót: Csak azért is!
Tessék többet olvasni!
Pályázni kell! Úgy néz ki, pályázni kell. Ha nem nyersz pályázatot, akkor a közösségnek annyi. Kicsit visszattetsző, hogy ez épp a MK keze alatt történik. Hagyományápolás? Úgy látszik, kit érdekel... Akkor talán szedjük elő a sportegyesületeket is. Ilyen alapon ők is pályázzanak. Oda ha jól tudom, nem két pirossal, sokkal többel kerül több, mint tavaj.Persze, a sport fontos az egészség megtartása szempontjából. Lehet, hogy az Ozoray tevékenysége is hasznos a lélek egészségének? Ja, hogy az kit érdekel...
Tény, hogy vége az osztogatásnak. Mármint a civil szervezetek kapcsán. Viszont az átlag ember figyel. A MK már most elveszítené az önkormányzati választásokat.
Ja... Pályázni kell! :) Méghozzá ügyesen! Mondja a jelenlegi hatalom. Értem én... Ada 120 millát, Csóka 70-et, Zenta 50-et... Magyarkanizsa 2-t. Csak ügyesen...
Követni kell az Oromhegyesi példát, ahol alapítványt hoztak létre. Igaz, nem egymás bírálgatásával, hanem összefogással a nemes cél érdekében!
Kora reggel, öt után pár perccel, a reggeli kávé helyett még egyszer elolvastam a cikket, amelyre már a hét végén felhívták szíves figyelmemet. Mint szintén civil mozgalmár, nem látok benne semmi kivetni valót, hogy az új önkormányzat pályáztatás alapján, közép- vagy hosszútávú terveket - ha tetszik: projektumokat - fog a jövőben támogatni. A puszta meglétéért senkinek ne járjon apanázs. Az a világ elmúlt. Már régtől fogva ez a gyakorlat a vállalatoknál, privát szponzoroknál, sőt - ha jól tudom - akkor a helyi közösségeknél is.
Az írás szerzője jobban tenné, ha vitriolos tollát, íráskészségét vagy egyéb tehetségét inkább a kiírt pályázatok megírásakor vetné latba. Ez is van olyan embert próbáló feladat, mint saját közösségével szemben masírozni. De - magam is csak azt látom - hogy itt piszlicsáré évi két pirospénz sorsáról szól a nóta. Kesergőre fogva.
Visszakerestem az interneten néhány korábbi írást, adatot.
Az Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület nem intézmény, hanem civil szervezet.
Olyan mint a helyi természetjárók, a filmesek-fotósok alkotói közössége vagy éppen a magyarkanizsai ebtenyésztők egyesülete. A fölsoroltakhoz képest igen keveseknek adatik meg az a kegy, hogy - pályáztatás nélkül, a régi elvtársi gyakorlatot tovább követve - közpénzből finanszírozzák tevékenységüket, újdonatúj székházuk karbantartását, fűtését, takarítását. Kétségtelenül fontos és hasznos munkát végeznek ezek az amatőr szakosztályok. (Csak úgy mint pl. a sérült és a szociálisan rászoruló gyermekeket istápoló ilyen-olyan műhelyek is. Meg minden, civil tömörülés, aki a létével, fönnmaradásával is küzd, célját szem elől nem tévesztve...) De a tagsági díj bevezetése nem csak légbőlkapott frázis, hanem minden nonprofit szervezet joga és kötelessége is. Tovább fűzve: Elemi érdeke.
Ha a cikk írója ezt nehezményezi, netán sajnál évi 24oo dinárt önmagáért, az általa fölvállalt célok megvalósulásáért, akkor lépjen ki ideje korán. Vagy kérjen kölcsön a Bárka Műhely Közösségétől 25 eurót. Amekkora szívük van ezeknek a gyerekeknek, még az ilyen lamentáló személyeknek is zokszó nélkül adnának.