Gyászol Vakarcs, Clifton ezredes és a többiek

Az egykori Jugoszlávia területén a mai középkorosztály Macherot Raymond, becenevén Zara képregényein nőt fel s tanult meg olvasni, mely munkái folytatásokban jelentek meg a Buksiban, és később más lapokban is. A Kekec, majd a Jó Pajtás, a Stripoteka és a Biser Strip is közölte egy-egy, képekben elbeszélt történetét. Mondhatni a Vajdaságban élők zöme ismerte Macherot mester valamennyi munkáit, illetve rajzfiguráit: Vakarcsot és Pöttömkét, Clifton ezredest, Vihar kapitányt, stb.

Macherot Raymond 1924. március 30-án született Verviersben (Belgium). Tanulmányait befejezve 1945-ben vonult katonának. 1946-ban textilgyári munkásként kezdett dolgozni, majd 1947-től újságíró lett. 1951-ben pedig már fotóriporter volt. Ez után 1952-ben Fred Funcken (1921–) a Fehér lovas (francia nyelven Chevalier Blanc) című rajzregény sorozatának – mely a Buksiban is megjelent – a szöveg írójaként kezdte pályafutását a Lombard kiadónál, a TINTIN című képregény-lapnál. Aztán ott egyre több illusztrációt is készített, és több számnak a fedőlapjait is ő rajzolta. 1953-ban megalkotta első saját sorozatát is, a Vakarcs (Chlorophylle) kalandjait, amelynek főhőse egy kis mogyorószínű egérke, és barátja Pöttömke (Minimum), akik fölveszik a harcot a gonosz fekete patkány állatdiktátorral, Antracittal (Anthracite). Macherot a vidék nagy természetbarátja volt, de a rajztörténetei névtelen vidéken játszódtak. 1957-ben azonban Macherot megalkotta Ambrózia (Croquefredouille) szigetét, az antropomorf állatok párhuzamos világát, amely nagyon hasonlított a kor emberi világához. Meglehetősen izgalmas és bizarr Vakarcsnak az általa rajzolt tíz története, s ezért csak 1980 után publikálta őket albumok formájában is. Közben 1956-ban megalkotta a Vihar kapitányt (Pére la Houle) és a Hápit (Klaxon), a furfangos kiskacsát. 1959-ben Macherot megalkotta Clifton ezredes (Colonel Clifton) titkos ügynököt is, aki a brit titkos ügynökök archetípus-figurájaként minden idők egyik legnagyszerűbb képregényalakja lett. Ebből 1964-ig mindössze három történetet készített, amikor is a Tintin lapot elhagyva, egy másik belga képregény-hetilapnál, a Dupuis kiadónál, a SPIROU című képregény-lapnál kezdett el dolgozni. A Tintin lapban kiadott sorozatainak szerzői joga megmaradt a Le Lombard kiadóháznál, így a Vakarcs és a Clifton történeteket más rajzművészek folytatták meglehetősen nagy sikerrel.

A Spirou számára Macherot új sorozatokat alkotott meg, amelyeket a Vakarcs és a Clifton legjobb részeiből vegyített össze. Ezekből megalkotta Chaminou macska detektívet (ez nálunk Frka néven jelent meg a Stripotekában), aki a Zoolande nevű, antropomorf társadalomban tevékenykedett. Chaminou első történetét, a Chaminou et le Khrompire Macherot egyik legjobb alkotásának tekinthetjük. Ebben a műben az izgalmakat iróniával vegyítette, és annak ellenére, hogy a mester azt egy sorozat első részének tervezte, ez az album önállóan is megállja helyét. A Chaminou első története után a folytatás viszont elmaradt, és csak a nyolcvanas évek vége felé folytatódott más szerzői csapattal és más kiadónál. Macherot ugyanis közben 1965-ben egy újabb figurát alkotott, a Sibylline-t, egy másik „leányegér” és társainak történetét. Nálunk a Jó Pajtás oldalain jelentették meg ezt az első történetét, folytatásokban – ki tudja milyen okból Vakarcs néven. Macherot mester erről tudomást szerezve, ezt mélységesen „zsörtölődve” nyugtázta.

Macherot egészen nyugállományba vonulásáig, 1990-ig dolgozott a Sibylline több mint 11 történetén, hol egyedül, hol Paul Deliège-vel együtt. Egyébként a Spirou lapnál folytatott munkája során Macherot íróként és rajzművészként, a kilencedik művészetnek a kor összes nagymesterével is együttműködött. Többek között René Goscinny (Pantoufle – macskahős történetek 1966-tól), Raoul Cauvin (Mirliton – kutya főszereplő történetei 1970-től), Yvan Delporte és André Franqiun (Isabelle – fantáziatörténetek 1970-től) képregény-rajzoló és írókkal. A Monográfiája is nemrégen jelent meg Belgiumban, mely a bibliográfiáját is tartalmazza, s tele szebbnél szebb rajzaival.

Macherot tehát egyike volt napjainkban azon francia nyelvű, belga alkotóművészeknek, akik tanúi voltak a képregény hőskorának, majd később megalkotója lett a felejthetetlen rajzfiguráinak. Ellentétben a korábbi Walt Disney (1901–1966) rajzfiguráival, Macherot alkotta figuráknak láthatóan „lelkük is van”. Macherot mester rajzait igen finom lágy vonalvezetés, a szecesszióhoz közel álló stílus jellemezte, bár idősebb korára sajnos már kicsit szakadottabb, szálkásabb vonalai voltak. A rajzvonalai vezetését eddig nem igazán tudta senki sem utánozni. Vagy túl energikusak voltak, vagy már egészen elütően s eltúlzottan kacskaringós vonalvezetéssé alakult – az ilyen a szemnek már „nem igazán nyerő”. A mester munkái tehát egyszerűen sajátosak – „Macherot-i” volt. Úgy a figuráit, mint a tájegységeit, és enteriőrjeit csodás összhangban ábrázolta a képregény kockáiban. A rajzok perspektívái kiváló térismerettel bíró mesterre utalnak. A figurák látványképei és a kiválasztott beállítások, valamint a cselekményeknek a helyszínei nagyon izgalmas és látványosság-teljesek. Pompás, üde, „természetközeli” környezetbe helyezte őket, amely Macherot nagy természetkedvelő egyéniségét igazolja. A történetek talán átvitt értelemben „Agatha Cristie titokzatossággal” bonyolultak s izgalmasak. A „csattanóját” menet közben még csak sejteni sem lehet. Egyszerűen figyelemlekötően lenyűgözők a történetek.

Szeretett Macherot mester köszönjük neked, hogy rajzregényeiddel boldoggá tetted gyermekéveinket. Most könnyezik szülővárosod Verviers, és egész Belgium, s a világ minden táján az egykori ifjak. Talán még a gonosz fekete patkány, Antracit is könnyeket hullat. Nyugodjál békében – ránk hagytad műveidet s felejthetetlen emléked örökké szívünkben él.